Mindig a Földön leszek

2003. október 19. boldoggá avatás

Mindössze tizenkét éves volt, amikor megszólalt lelkében Krisztus hívó szava. Ez 1922. augusztus 15-én történt, miközben térden állva imádkozott a letnicai Szűzanya előtt. A kislány az iskolában hallott a kalkuttai albán misszionáriusokról. Önkéntesnek jelentkezett a bengáli misszióba, majd 1928-ban Írországba ment, Rathfarnhambe, és belépett a Notre-Dame de Lorette-i nővérekhez, akik a Himalája mellett fekvő Darjeelingbe küldték, hogy ott végezze el a noviciátust. Ezután tizennyolc éven keresztül tanította Kalkuttában bengáli nyelven történelemre és földrajzra a jómódú családok gyermekeit. Nehéz szívvel hagyta ott a tanítást 1946. szeptember 10-én - Teréz anya szavai szerint - "a sugallat napján". "Darjeelingbe mentem lelkigyakorlatra. Ültem a vonaton, és egyszer csak megszólalt egy hang, hogy hagyjak el mindent, és kövessem Krisztust, menjek el a nyomornegyedekbe, és a legszegényebbekben szolgáljam őt. Tudtam, hogy ez az ő akarata, és engedelmeskednem kell neki. Teljesen biztos voltam benne, hogy ezt kell tennem..."

A hivatás

Kalkuttában, egy kis kert végében kezdi meg munkáját, a város egyik nyomortelepén. Hamarosan csatlakoznak hozzá: az első tíz nővér egykori tanítványai közül kerül ki. A hivatások száma örvendetesen szaporodik. A kongregáció - a Szeretet Misszionáriusai - 1950. október 7-én születik Kalkuttában. A kezdetben tizenkét nővérből álló társulatnak egyre több tagja van, úgyhogy új házakat alapítanak Dranchiban, Újdelhiben és másutt. Jelenleg 127 országban, nagyjából 700 közösségben, körülbelül 4500 nővér él, 750 otthont, 470 iskolát és 1370 kórházat tartanak fenn, ez utóbbit a legszegényebbek számára.

A rend férfiága - őket is a Szeretet Misszionáriusainak hívjuk - tizenhét országban van jelen, és mintegy négyszázötven taggal rendelkezik. A Szeretet Misszionáriusai mindkét ágának van szemlélődő társulata. A papi munkatársak nemzetközi mozgalma, a Corpus Christi(Krisztus Teste) 1981-ben alakult.

Teréz anya kicsiny családja tehát hatalmas, ötágú fává növekedett. Mindezekhez még hozzáadódik Teréz Anya Munkatársainak Nemzetközi Társulata, és egy egész "beteghálózat", akik szenvedéseiket és imáikat a Szeretet Misszionáriusai javára ajánlják fel.

A mindennapok

A nővérek a szegénység, tisztaság, engedelmesség hármas fogadalma mellett azt is vállalják, hogy egész életüket kizárólag a legszegényebbek szolgálatára szentelik, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Teréz anya különösen fontosnak tartja, hogy a nővérek kettős képzésben vegyenek részt. A megalapozott lelki képzés mellett meg kell ismerkedniük a nyomortelepek világával.

Imádságos lelkület nélkül képtelenség az apostolkodás. Teréz anya írja: "Szívesen imádkozzatok a nap folyamán többször is. Érezzétek meg, hogy mennyire szükségetek van az imára, és ne féljetek az imával járó erőfeszítéstől. Az imádság kitágítja az ember szívét, hogy befogadhassuk az Isten ajándékát, vagyis magát az Urat."

Legkedvesebb imája a rózsafüzér és az Oltalmad alá futunk..., főleg a hosszú utazások alatt. A nővérek is megszokták, hogy az elmondott rózsafüzérek számával mérjék a gyalog vagy busszal megteendő út hosszát.

Legjobban Labouré Szent Katalin csodás érmét szereti, amelyből mindenkinek ad, akivel csak találkozik. "Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, imádkozzál érettünk, kik hozzád folyamodunk." Sokszor fordul legkedvesebb szentjeihez, akiket követni akar. Megragadja őt Lisieux-i Szent Teréz "kis útja", Loyolai Szent Ignác egyházszeretete, Xavéri Szent Ferenc buzgalma a lelkek iránt, Szent Benedek jelmondata: imádkozzál és dolgozzál, Cabrini Franciska missziós lelkülete, Assisi Szent Ferenc ragaszkodása a kereszt szegénységéhez, Szent Bernát buzgó Mária-tisztelete, Páli Szent Vince szegények iránti odaadása, Goretti Mária angyali tisztasága.

Ha a hitünket próbára tevő események láttán erőt vesz rajtunk a szomorúság és a levertség, gondoljunk Teréz anya figyelmeztetésére: a szomorúság nem Istentől való. A keresztény öröm nem mulandó boldogság vagy rövid ideig tartó ujjongás.

A lélek sötét éjszakájában

A külső szemlélőnek az a benyomása, hogy Teréz anya élete állandó örömteli belső élet, amelyet páratlan külső sikerek koronáznak meg. De ez egyáltalán nem így van.

1958-ban írta: "Mindenki azt hiszi, a nővérek is, hogy a hit, a remény és a szeretet teljesen betölti lelkemet, és szívemben csak az Istennel és akaratával való egység vágya él. Ha tudnák, hogy még mennyi minden él ott!"

Csak a legújabb időkben, a boldoggáavatási eljáráshoz összegyűjtött anyagokból derült ki, hogy mit takar ez a megrendítő vallomás.

Rendelkezésünkre áll idáig kiadatlan levelezése. Ebből megérthetjük a titkot, amelyet még legbensőbb munkatársai sem sejtettek. Tizennyolc hónapon keresztül bensőséges és megszakítás nélküli párbeszédet folytatott Jézussal, és egy belső hang arra biztatta, sőt utasította, hogy alapítson új rendet, amely Jézussal együtt és Jézusért a szegények felé fordul. Ezután viszont fél évszázados sötét éjszaka következett, csupán egyetlen fényes hónappal, amikor - 1958 októberében - a lelki elhagyatottság magányában a rejtőzködő Isten jelet küld számára. Ennek a hónapnak a kivételével súlyos kétségek gyötörték:

"Úgy érzem, hogy Isten nem Isten, és valójában nem létezik. Rettenetes sötétségek között élek. Mintha minden meghalt, minden megfagyott volna bennem. Néha olyan elkeseredés vesz erőt rajtam, és ugyanakkor annyira vágyódom a távol levő Úr után, hogy már csak egyetlen imát vagyok képes elmondani: ťJézus Szentséges Szíve, benned van bizalmamŤ."

"Ha egyszer szent leszek - mondta nemegyszer Teréz anya -, ott fogom hagyni a mennyországot, és mindig a Földön leszek, hogy fényt gyújtsak azoknak, akik a sötétségben élnek."

Amikor 1997. szeptember 5-én meghalt, semmilyen vagyontárgy nem maradt utána, csupán egy kereszt és az állandó használattól megkopott rózsafüzér. Lelki öröksége ellenben felmérhetetlenül gazdag.

(Paul Poupard bíboros nagyböjti konferenciabeszédéből.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu