Ipolyi Arnold püspök és polihisztor

Száznyolcvan évvel ezelőtt, 1923. október 18-án látta meg a napvilágot a magyar tudománytörténet egyik legsokoldalúbb alakja, Ipolyi Arnold nagyváradi püspök. A hazai néprajztudomány és művészettörténet egyaránt úttörőjét tiszteli a Hont megyei születésű püspökben, aki a katolikus szellemű irodalomtudomány előfutára is volt. Élete fő műve, a Magyar Mythológia 1854-ben jelent meg.

Az élő néphagyományból hatalmas forrásanyagot gyűjtött egybe, amely ma is nélkülözhetetlen tárháza folkloristáknak és történészeknek egyaránt. Rekonstruálni azonban a magyarság ősvallását sem neki, sem az utána jövőknek mind a mai napig nem sikerült. Az ő érdeme azonban, hogy a szaktudományok azóta számtalan részkérdést tisztázhattak.

Fáradhatatlan kutató és kiváló szervező volt. Bárhová és bármilyen beosztásba is került, papi munkája mellett mindenhol folytatta tudományos munkásságát, és a közéletben is aktívan részt vett. Kanonoki jövedelmét műgyűjtőként kamatoztatta, mely tevékenységével megalapozta az esztergomi Keresztény Múzeum és a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményét.

A Szent István Társulat és a Szent László Társulat elnöke, a Magyar Történelmi Társulat alelnöke, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat elnöke, valamint mindig bőkezű mecénás volt. Egyházi pályájának állomásai: a pesti Központi Papnövelde igazgatója 1870-től, besztercebányai püspök 1872-től, és 1886-ban bekövetkezett halála előtt fél éven át nagyváradi püspök.

Ipolyi Arnold az elsők között ismerte fel a múlt értékei védelmének fontosságát: "Minden nemzeti műemlékünk elenyészésével történelemkönyvünknek egy-egy lapja szakad ki" - vallotta. Hatalmas irodalmi hagyatékát, kiterjedt levelezését az esztergomi Prímási Levéltár őrzi.

Sz. Cs.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu