Szentírás-magyarázat

Jobb adni, mint kapni

(Évközi 29. vasárnap - Mk 10,35-45)

Tizenkét szegény halászként szoktuk emlegetni Jézus tanítványait. A valóság jóval árnyaltabb. A csoportosan űzött foglalkozás nagy tekintélyt és fegyelmet igényelt. Zebedeus, a halászmester két fián, Jakabon és Jánoson kívül halászlegényeknek is parancsolt (Mk 1,20). A tekintély alapja a nemzedékeken át felhalmozott tapasztalat volt, és az értékes felszerelés: a bárka, a száz métert meghaladó kerítőháló, a számos varsa, horog és merítőháló. A másik hajósgazda, Péter maga is tekintélyes vagyont örökölt szüleitől vagy apósától, amit nem volt könnyű otthagyni Jézus követéséért. A Mester cserébe hatalmat ígért nekik Izrael tizenkét törzse fölött. De mi lesz a sorrend? Az ítélkezésnél és a lakomákon ki ül majd Jézus két oldalán? A Zebedeus-fiúk ambícióját anyjuk - Salome is szította, aki több asszonnyal együtt elkísérte Jézust Galileából, és vagyonából gondoskodott róla.

Jézus nem fojtja el a fiatalos becsvágyat, hanem magasabb, szellemi szintre emeli és kiteljesíti, a pszichológia nyelvén: szublimálja. Versenyezzenek egymás szolgálatában! A tanítványok szelíd terelgetése mögött komoly társadalombírálat rejlik. Ne fogadják el a világban tapasztalt és otthonról öröklött torz tekintélyi mintákat!

Jézus tanítása válasz a szociológia alapkérdésére: vajon az ember természeténél fogva versengő, kompetitív vagy együttműködő, kooperatív, szolidáris lény-e? A modern tudomány a jézusi felfogást igazolta. Igaz, hogy a magasabb rendű gerincesek hím egyedeinek - az embert is beleértve - legfőbb mozgatórugója a tekintély- és uralomvágy, a dominancia, mégis az etológiai vizsgálatok eredménye szerint "az ember a legszelídebb állat". Vizsgálatok tanúsága szerint például kétezer óra alatt az emberi közösség egyedeit éri a legkevesebb erőszak, agresszió, fajtársai részéről. Vagyis az ember természete szerint nem magányos dúvad, hanem társas lény, aki közösségben és a közösségért akar élni. Akkor boldog, ha a másikban szolgálhatja az EMBERT úgy, ahogyan Jézus és Mária, Ágoston és Ferenc, Erzsébet és Margit, ahogy gróf Apponyi Albert és herceg Batthyány-Strattmann László, a valódi arisztokraták.

Bonum est diffusivum sui - mondták a régiek: a jó kiárasztja önmagát. A teljes értékű ember szülni, nevelni, alkotni akar. Visszaadni a tengernek a kavicsot, amit évmilliók során neki csiszolt simára, ahogy Pilinszky János oktat minket kedves tanmeséjében:

A tengerpartot járó kisgyerek

mindig talál a kavicsok közt egyre,

mely mindöröktől fogva az övé,

és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolászsza!

Egész szíve a tenyerében lüktet,

oly egyetlen egy kezében a kő,

és vele ő is olyan egyedül lett.

Nem szabadul már soha többé tőle.

A víznek fordul, s messze elhajítja.

Hangot sem ad a néma szakítás,

egy egész tenger zúgja mégis vissza.

(Egy szenvedély margójára)

Napról napra minden anya, tudós és művész megtapasztalja a jézusi mondás igazságát: nagyobb boldogság adni, mint kapni.

Kuklay Antal

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu