Ha veszélyt érez, füttyent

Gyermekkoromból jól emlékszem arra a napsütötte, kopár domboldalra, ahol ürgék tanyáztak. Gyakran figyeltem őket távolról, és minden vágyam az volt, hogy közelre lopózva leshessem meg az ide-oda szaladgáló, csinos állatokat. Többször megpróbáltam, de soha nem sikerült. Az őrszemek, amelyek gyakran két hátulsó lábukra emelkedve kémlelték a környéket, éberek voltak. Hiába kúsztam feléjük csigákat megszégyenítő lassúsággal, mindig észrevettek. Egy éles, figyelmeztető fütytyentés, és az addig vidáman hancúrozó állatok máris a föld alatt voltak. Nyomban utána újra kikukucskáltak ugyan, de éppen csak a fejüket dugták ki, és amíg a közelben voltam, odalent maradtak.

Azóta sok helyen figyeltem őket, és látványos viselkedésük ma is éppen olyan örömet okoz, mint akkoriban, gyermekkoromban. Nemrég még a Budakeszi határában lévő vitorlázó repülőtéren is lehetett ürgéket látni. Tudta ezt egy kerecsensólyom is, és rendszeresen próbált ott zsákmányt szerezni. Az ürgék többnyire idejében észrevették, de egyszer mégis rajtavesztettek. A gyors röptű ragadozó egészen alacsonyan, szinte a kopár legelőt súrolva közeledett a telep felé. Az őrszem vagy másfelé figyelt, esetleg elbóbiskolt egy kicsit, mert késve riasztott. Az ürgék fejvesztetten menekültek, de egyikük már nem bújhatott a föld alá. A kerecsen elegáns mozdulattal felemelte és magával vitte.

Az ürge csaknem mókus nagyságú, rövid farkú rágcsáló. Bundája sárgásszürke, rajta halvány pettyezés látszik. Keleti elterjedésű faj, hazánktól nyugatra csak a Fertő-tó osztrák oldalán él egy kis populáció. Mint jellegzetes sztyeplakó, a homokos vagy vályogtalajú területeket kedveli, de megtaláljuk a rövid füvű legelőkön, napsütötte domboldalakon és egyes repülőterek legeltetett füves részein is. Nappali életmódú, gyors mozgású állat, otthonától soha nem távozik messzire. Gyakran hátsó lábaira emelkedve figyel maga köré. Kisebb-nagyobb kolóniái az Alföldön és a Dunántúlon egyaránt megtalálhatók. Védett állat, ennek ellenére egyes emberek ma is pusztítják, kiöntik őket. A hazai állomány erősen megfogyatkozott, egyes helyekről az üreg teljesen el is tűnt. Védettségét részben keleti elterjedése indokolta, hiszen az egyik látványosságot jelenti a hozzánk látogató, állatok iránt érdeklődő nyugati turisták számára, a másik, még fontosabb ok, hogy egyik fő tápláléka a fokozottan védett parlagi sasnak és kerecsensólyomnak. Ezek gyakran költenek a telepek közelében, ahová rendszeresen eljárnak zsákmányolni.

Sajnos az ürge nem túlságosan szapora állat, a nőstények évente csak egyszer, 6-8 kölyköt ellenek. A fűszálakkal bélelt vacok a másfél-két méter mélyen a földbe vezető járat végén lévő kis üregben van. A kicsinyek két hónaposan válnak önállóakká, és egyéves korukban ivarérettek. Az ürgék a nyár végén zsírtartalékot szednek magukra, aztán szeptember végén, októberben eltömik lakásuk bejáratát, és megkezdik március végéig tartó téli álmukat.

Schmidt Egon

Fotó: Bécsy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu