Köszönjük, Szentatya!

Gyermekként elé térdelhettem

Több személyes találkozásban volt részem II. János Pál pápával. Az egyik ilyen találkozás azért fontos, mert Paskai László érsek úr bíborossá kreálása adott rá alkalmat 1987 júniusában. Ismeretes, hogy e szertartás keretében válik a püspök az egyház "hercegévé", aki a bíborosi testület tagjaként a pápaválasztó konklávén részt vehet: amikor nem csupán ő választ, hanem őt is választhatják. A nyilvános konzisztórium felejthetetlen pillanata volt, amikor II. János Pál pápa átadta Paskai Lászlónak a bíbornoki pileolust, és amikor a többi bíboros békecsókkal köszöntötte és befogadta a kollégium új tagjait. Az ünnepség után a bíborosok közvetlen munkatársait külön kihallgatáson fogadta a Szentatya. Amikor odaért hozzám, Paskai bíboros úr bemutatott neki, néhány mondat erejéig szóltam hozzá.

Az 1996-os Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus Rómában azért is emlékezetes számomra, mert a pápai fogadás nem a Vatikánban, hanem Castelgandolfóban, a Szentatya nyári lakhelyén történt. II. János Pál fogadta a konferencia résztvevőit, és néhány magyar mondatot is szólt, majd olaszul köszöntött minket. A pápa személyes varázsa még a bevallottan hitetlen tudósokat is megfogta. Jóval több időt töltött körünkben, mint amennyit a protokoll előirányzott. Ezután úgy jártuk a kis városkát, mint pünkösd után az apostolok, akikről azt hitték, bort ittak.

A legutóbbi személyes találkozás, mely a háromkirályok ünnepéhez kapcsolható, 2000. január 6-án volt. Ezen Veres András püspökkari titkár úr kitüntető meghívása folytán vehettem részt. A Szentatya ezen a napon a világ különböző tájairól meghívott tizenkét személyt szentelt püspökké a Szent Péter-bazilikában. Ez különös kiváltságot jelent nem csupán a szentelendőnek, hanem a nemzetnek is. A Szentatya ekkor szentelte püspökké Erdő Pétert, a jelenlegi prímás-érseket is, valamint egy moldvai csángó születésű püspököt. Felejthetetlen volt a püspökszentelés, és különösen az a pillanat, amikor a szentmise végén a főoltár körül valóban körbejártak a püspökök a már megkapott süveggel és pásztorbottal, hogy első áldásukat kiosszák. A fogadáson ülve várt ránk a Szentatya, és gyermekként én is eléje járulhattam. Érdekes volt, hogy körülöttem mindenki mosolygott. Megismételhetetlen élmény volt ez az alkalom azért is, mert a mellettünk lévő teremben a moldvai csángók énekeltek, várva a Szentatyával való találkozásra.

Beke Margit

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu