Homíliavázlat

A találkozás kitüntetett helye

Egy elöljárótól egyszer megkérdezték: milyennek látja a rend újoncait, jó szerzetesek lesznek-e belőlük? Az elöljáró elgondolkodott, majd azt mondta: jó növendékek, lelkesek, buzgók - csak valahogy a kereszttől berzenkednek. Pedig anélkül nem fog menni...

Nem csak a szerzetesség elképzelhetetlen kereszt nélkül - és nem csak ezek az újoncok idegenkedtek tőle. Hanem valójában a Szentírásból ismert - és örök emberi - botránkozás sejlik fel itt is, amivel Péter apostol a kereszthalál jövendölésére felelt: "Ments Isten, Uram, ilyen nem történhet veled!" Ezt nem gondolhatod komolyan, Uram!

De Isten komolyan gondolja! S ez az Evangélium, az Örömhír...

Komolyan gondolja Isten először is a teremtést: a világét és az emberét. Az ember tehát nem sakkfigura egy játékban, hanem szabad és felelős személy. Így persze a bűn - az áteredő bűn és a mi konkrét bűneink - sem komédia, hanem valódi tragédia. Ha belegondolunk mindennapi hűtlenségeink, megalkuvásaink és önzésünk következményeibe, akkor nem bízhatunk többé saját magunkban, hanem azt kell mondanunk: megváltásra van szükség!

Azután: komolyan gondolja Isten a megtestesülést is. Az ember iránti határtalan szeretetét, mondjuk bátran így: szerelmét önti testbe Jézusban. Nem tart "három lépés távolságot" az embertől. Krisztus "Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell" - fogalmazza meg ezt a szentleckében hallott részlet a Filippi-levélből.

És végül, mindezekből következően, komolyan gondolja Isten, hogy "halálosan szeret" minket: Jézusban meghal értünk szeretetből. Ez az, amit a legnehezebben értenek meg a kortársak, de minden kor embere és sokszor mi magunk is. Miért kellett Krisztusnak meghalnia, miért a kereszten kellett végbevinnie a megváltást? Miért nem inkább dicsőséggel, hatalommal, avagy az ember nagy kérdéseit ellentmondást nem tűrő módon megválaszolva, az értelem és igazság fölényével győzött?

És épp itt a lényeg. A kereszt ugyanis: válasz. Nem könnyű, felszínes válasz, hanem véresen komoly. Nemcsak az értelemnek szól, hanem az egész személynek. Általa Isten nem marad meg az ember "vallásos gondolatainak" szűk körében, hanem legmélyebb zugáig: a halálig és az Istentől elhagyottság érzéséig bejárja, és jelenlétével megváltja az ember-létet. Sőt, leginkább ott akar találkozni az emberrel, ott van közel hozzá: a fájdalomban és a sötétségben, ahol a leginkább szükségünk van rá. Ott akar a szenvedésre, halálra, bűnre végérvényes szeretet-választ adni nekünk, amelyet nem is lehet szavakba önteni, csak valahogy közelíteni ilyenformán: "Itt vagyok, itt is veled vagyok!"

Ezért nem szabad, nem érdemes hát nekünk sem kerülni a keresztet, a Jézussal való találkozás kitüntetett helyét. Ha valóban tőle várjuk a választ, ha tényleg vele akarunk élni.

Ha komolyan gondoljuk.

Nobilis Márió

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu