Az egyházüldözés eszközei

Mindszenty bíboros pere

A kommunista diktatúrának 1948 végére szinte minden komoly ellenségét sikerült eltávolítania a közéletből - pártot, egyesületet, másként gondolkodó személyeket -, már csak az egyház és Mindszenty bíboros volt az, aki változatlanul tiltakozni mert, nemcsak az egyház jogainak, hanem általában az emberi jogoknak megtiprása ellen.

A bíróság előtt

A háttérben Rákosi és Kádár

Megdöbbentő új fényt vetnek a perre - s általában a koncepciós perekre - az ügyet előkészítő jegyzőkönyvek, amelyek ma megtalálhatóak az Országos Levéltárban. A fennmaradt dokumentumok tükrözik, hogy Rákosi Mátyás, a párt vezetője - és az általa irányított csoport, Kádár János belügyminiszter közreműködésével - előre meghatározta, milyen vallomásokat kell kikényszeríteni a tanúkból; majd azok alapján hogyan kell összeállítani a vádiratot a bíboros ellen; s végül hogyan kell mindezt az ország és a külföld elé tárni.

A vád elsősorban a - különféle kényszerekkel kicsikart - beismerő vallomásokra épült. A perre vonatkozó dokumentumokból kiderül, hogy nem a tények a fontosak, hanem a párt pillanatnyi elképzelése. (A kihallgatások dokumentumain ilyen megjegyzések olvashatók: "Szeretném, ha Rákosi elvtárs megbeszélné velem, milyen irányban menjünk tovább. Péter Gábor" - Az első vádiraton például Rákosi saját kézírásával ez áll: "E jegyzőkönyv politikához nem konyító emberek munkája. Ez Mindszenty működését dicsőítené.")

A jegyzőkönyvnek ezzel szemben tartalmaznia kell az előre megszerkesztett vádakat: 1. A magyar demokrácia megdöntésére irányuló tevékenység, 2. kémkedés, 3. valutaüzérkedés. Beveszik a vádak közé a Habsburgok visszahozatalának megszervezését, a nyilasok támogatását (holott Mindszentyt a nyilasok is bebörtönözték...) Rákosi utasítása így szólt: "A jegyzőkönyv Mindszentyt annak mutassa, ami, egy reakciós, korlátolt, szűklátókörű, cinikus politikai kalandornak... Ne felejtsék el, hogy az ügy messze túlnő a magyar határon és az egész nemzetközi reakció veresége."(lásd Összefoglaló a Mindszenty József és társai bűnügyében lefolytatott perújítási nyomozás megállapításairól - 1990. VI. 10.; MOL 276 f. 65/356. ő.e.)

A vádakkal kapcsolatban tudnunk kell: a valutához például a hercegprímásnak annyi köze volt, hogy hatalmas külföldi pénz, ruha, gyógyszer stb. segélyeket szerzett a nyomorban élő magyar nép számára a háború után. A valuta sok tízezer ember életét mentette meg: tizennyolc szeretetotthont és százhúsz népkonyhát működtettek, amelyekben naponta egy tál ételt adtak az éhezőknek, minden különbségtétel nélkül. - A hazaárulás vádját e korban mindenkire rá lehetett sütni, aki bírálta a rendszert, s főleg ha ezt külföldiek is meghallották.

A bíboros lejáratására kiadott úgynevezett Sárga Könyvet (majd a Fekete Könyvet) országszerte és a határon túl is terjesztették. Benne volt a prímás kézzel írt "vallomása" is, amelyben beismeri bűnösségét. Ez természetesen hamisítvány volt - a főpásztort ismerők már akkor is jól tudták, hogy Mindszenty bíboros ilyen vallomást nem tehetett. A külföld számára hamar kiderült az igazság: egy neves magyar írásszakértő házaspár külföldre menekült, s ott az egész világ előtt kicsempészett fényképekkel igazolta, hogy arra kényszerítették őket, hogy Mindszenty kézírását utánozva beismerő vallomásokat hamisítsanak. (A hamisítás bűnét bevalló szakértő rövidesen "váratlanul" meghalt...)

A bíboros börtöne és kínzásai

Mindszenty bíboros emlékiratai beszámolnak arról, micsoda kínzásokkal kényszerítették, hogy vallja azt, amit a koncepció létrehozói hallani akartak. Emlékirataiban első naptól beszámol a történtekről. A letartóztatás napján, 1948. december 26-án az Andrássy út 60.-ba vitték. "Egy földszinti fűtetlen helyiségbe cipeltek... Lehúzták reverendámat és gúnyosan nevetve alsóruhámat is. Tarka-csíkos bohócöltönyt húznak rám. - Majd elkezdődik a kihallgatás. Írnak egy jegyzőkönyvet, de nem az került bele, amit én mondtam. Amit mondtam, meghamisították. Természetesen megtagadtam az aláírást. - Décsi (ávós ezredes, a tárgyalás vezetője): ťJegyezze meg, itt nálunk a vádlottak nem azt vallják, amit ők akarnak, hanem amit mi akarunk.Ť - Intett a fejével, s kiadta az utasítást: ťTanítsátok meg vallani!Ť Az őrnagy visz a cellámba... - Röviddel ezután belép a szobába egy magas, tagbaszakadt, vad tekintetű rendőrtiszt... Egyszerre nekem fut, és csizmával egész erejével belerúg födetlen gerincembe. Ő is, én is a szemközti falnak esünk... Egymás után méri rám az ütéseket. Bár kimerülten liheg, nem hagyja abba kínzásaimat, hiszen nagy gyönyörűsége lehet abban, hogy végre elérkezett az óra, amikor Magyarország hercegprímását botozhatja..." (Emlékirataim 240-242.)

Háromszor ismétlődik meg ez az első éjszakán.

Folynak a "kihallgatások" és a gumibotozások: a bíboros nem írja alá a jegyzőkönyvet, mert abban nem az áll, amit ő mondott. Aztán az egyik őr, a bíboros szeme láttára olvassa a Szabad Nép című újságot, amelyben az áll, hogy a bíboros a bizonyítékok súlya alatt megtört, beismerte az összeesküvést, kémkedést, valutával való üzérkedést. Egyik nap megmutatják neki, ugyancsak lefogott titkárának "vallomását", s rajta annak aláírását. Követelik, hogy ő is "vallja be", amit mondanak neki. Közben rendszeresen járnak hozzá orvosok, figyelik, meddig bírja a kínzást, s "orvosságok" bevételét követelik tőle. Ő, ha teheti, titokban kiköpi azokat, mert tudott az ÁVO által használt akaratbénító szerekről. - Közben azzal fenyegetik, hogy édesanyját is idehozatják, ha nem vall. Majd küldenek egy ügyvédet, akiről azonnal látja, hogy az ÁVO embere.

A bíboros mindeközben imádkozik. Elmélkedik a szenvedő Jézusról, a szenvedő magyar egyházról, a halálos szenvedésekben írt zsoltárokról, a vértanúkról. Még letartóztatásom előtt elfogadta és felajánlotta a rá váró szenvedéseket az egyházért. A kínzatás közben is mindennap egyesíti szenvedéseit a meggyötört Megváltóval.

A tudat torzítása és a "vallomások"

"Mintegy két hét után táncoló színes köröket kezdtem látni a falon, a levegőben. Mindjobban rám telepedett a teljes magamra hagyatottság tudata... Décsi ezredes éjjelenként két-három ízben átad kínzómnak, aki kéjes gyönyörűséggel záporozza rám az ütéseket. Fizikai megtörésemre szolgál egy másik kegyetlen módszer is: nem engednek aludni. Bénuló állapotomban kezdem elhinni, hogy talán mégis bűnös vagyok... Összerombolják öntudatomat... Az akaratbénító és kábítószerektől való félelmemben alig eszem... Szabad levegőre, sétára az itt töltött 39 nap alatt egyszer sem engedtek. Egy erős, eddig soha nem tapasztalt félelemérzés keríti hatalmába egész lényemet.... Ma (írja emlékezésében) nem kételkedem abban, hogy ezt a mindent háttérbe szorító félelemérzést orvosi beavatkozással hozták létre."

Folynak tovább a mindig éjszakai "kihallgatások" (nehogy a többi fogoly fölismerje a bíborost), a válogatott kínzások. Aztán megkezdődik akaratának fizikai megtörése. "A második időszakról, amely január 10-től 24-ig terjedt, már csak emlékezet-foszlányok állnak előttem. Ellenállásom teljesen legyengült, öntudatom és nemrég még pislákoló önérzetem is kihunyt... Az éjszakai kihallgatások alatt már mind gyakrabban történik, hogy nemet sem mondok a vaskos hazugságokra... A jegyzőkönyveket már nem tudom aláírás előtt elolvasni. Azzal sem törődöm, hogy az elém adott szöveg az én vallomásomat tartalmazza-e."(i.m. 270)

Ilyen állapotban kerül sor a "bírósági" nyílt tárgyalásra 1949. február 3-án. Meg kell mosdania, megborotválják, új ruhába öltöztetik. Előzőleg orvosok készítik fel, hogy kibírja a tárgyalást. Itt - öntudatának teljes hiányában - elmond egy belé szuggerált, betanított beismerő vallomást. Február 8-án életfogytiglan börtönre ítélik. (A "Mindszenty-per" többi vádlottjáról, a koncepcióban betöltött szerepükről egy következő írásunkban szólunk.)

A hamisítások máig élnek

A Szabad Nép 1949. február 6-i számában így ír: "Egy szánalmas féreg, riadt gonosztevő áll a bíróság előtt. Sutba dobva elveit és céljait, csak eggyel törődik, hogy menthetné meg nyomorult életét. Hazudozik, kibúvókat keres, bűntársaira hárítja a felelősséget. A közvélemény, minden jóérzésű ember megvetéssel fordul el az emberi elaljasodásnak attól a szörnyű gyalázatától, melyet Mindszenty testesít meg."

1949. július 7-én, amikor a bíboros némileg megerősödött, a Népbíróságok Országos Tanácsához írt levelében minden börtönben tett "vallomását" semmisnek nyilvánítja. De ezt nem hozták nyilvánosságra. Sőt, a kommunizmus következő évtizedei során a Rákosi által megrajzolt bíboros-képet sulykolták a társadalomba, az iskolás gyermekekbe.

1956-ban a Nagy Imre-kormány (amelynek Kádár János is tagja volt) a perről így nyilatkozott: "A magyar kormány megállapítja, hogy 1948-ban a Mindszenty hercegprímás ellen emelt vádak minden törvényességet nélkülöztek. Ennek értelmében az ellene történt összes intézkedések megsemmisülnek...". A kádári diktatúra az ‘56-os megtorlást követően továbbra is a bíboros elleni régi, hazug vádakat terjeszti a társadalomban.

1990-ben, a Mindszenty- pert felülvizsgáló bizottság kimondja, hogy az eljárás koncepciós per volt. S bár a bíboros visszaemlékezéseiből és ezer más forrásból köztudott, hogy a vallomásokat kínzásokkal csikarták ki, a perújítási nyomozásról készült beszámoló (lásd: Összefoglaló...) a "tanúk" meghallgatása után mégis kijelenti: "A kihallgatott személyek egyöntetűen azt állították, hogy Mindszentyt az eljárás során nem bántalmazták, vele szemben fizikai kényszerítő eszközt nem alkalmaztak." - Ennek az iratnak a szerkesztésekor "tanúként" szerepeltek többen Mindszenty kínzói közül: Péter Gábor, az ÁVO egykori vezetője, Décsi ezredes, a kínzás vezetője, Olti Vilmos, az ítéletet hozó bíró stb. "Bizony jó okuk volt, a hajdani ÁVH-soknak, a fizikai kényszer alkalmazásának tagadására - írja könyvében Kiszely Gábor (ÁVH Budapest, 2000, 135. old.) - Hisz´ ha bármelyiküknek kicsúszik a száján az ellenkezője, számíthatnak arra, hogy előbb-utóbb bíróság elé kerülnek."

A hívő ember számára - a világ ilyen hamisításai között - erőt ad Mindszenty bíboros példája. Ő a börtönben is tudott a zsoltáros szavával elmélkedni: "Örvendek a napokért, amelyeken megaláztál, s az évekért, amelyeken sok rosszat láttunk" (Zsolt 90,15). S tudta - kínzásai közepette is - a mennynek és Krisztus keresztjének távlatában szemlélni a földi eseményeket.

Tomka Ferenc

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu