A keresztény szociális tevékenység példaképe

Frédéric Ozanam (1813-1853)

A közelmúltban (augusztus 22-én) emlékezett az egyház Frédéric Ozanamra, a Szent Vince Konferenciák hat évvel ezelőtt boldoggá avatott alapítójára. "A laikusok feladata - a saját hivatásuk alapján -, hogy az ideig-való dolgok intézése és Isten szerinti rendezése által keressék az ő országát." E sorokban ráismertünk a Lumen gentium zsinati konstitúció ajánlására, mellyel Frédéric Ozanam Szentlélektől ihletett életét is összefoglalhatnánk.

1813 háborús évében, Milánóból indult el rövid, alig negyvenéves élete, majd a két francia forradalom között Lyonban, a szövőmunkások forrongó városában nevelkedett. Fiatal éveiben átesett a kételkedés és a szellemi bizonytalanság korszakán, de filozófiatanára, Noirot abbé személyében gondviselésszerű emberre talált, aki hívő meggyőződését megszilárdította. "Megígértem Istennek, hogy életemet az igazság szolgálatának szentelem" - olvassuk naplójában. A társadalomban ugyanazt a szükségletet fedezte fel, mint saját lelkében: "A romok alatt meg kell keresni azt a sarkkövet, amelyről mindent újjáépíthetünk". Főiskolai tanulmányait a Sorbonne-on végezte.

Érintkezésbe került a feltörő katolikus romantika vezéralakjaival: De Vigny-vel, Chateaubriand-nal, Lacordaire-rel. Nagy terveihez tudatosan keresett társakat. Egy év múlva, 1832-ben már egy hatvan fiatalemberből álló baráti kör tekintette őt vezérének. Hetenként vitaesteket tartottak, ahol a nem hívők is szóhoz jutottak. 1833-ban a párizsi érseknél elérte, hogy a Notre Dame-ban meginduljanak a még ma is tartó híres nagyböjti konferenciabeszédek. Első alkalommal ötezer ember hallgatta Lacordaire-t. "Úgy tűnt nekünk, mintha a feltámadás tanúi lennénk - nem a katolicizmusé, hiszen az sohasem halt meg, hanem a mai társadalom vallási feltámadásáé" - írta. Még ennél is jelentősebb tette ugyanebben az évben a Szent Vince Konferenciák megalapítása. Halála előtt az egyik beszédében maga így számolt be erről: "A kereszténység ellenségei azzal érveltek, hogy a hit, mely a múltban csodákat művelt, ma halott. Hol vannak a művek, amelyek bizonyítják hiteteket?" Erre a szemrehányásra nagyon is rászolgáltunk. Felkiáltottunk: "Munkára hát! Tetteink legyenek összhangban a hitünkkel. Állítsuk hitünket az irgalmas szeretet védelme alá!"

Még aznap este a jelenlévők a maradék tűzifájukat elvitték egy szegény asszonynak. "Ez a fa - mondta később egyikük - szinte szimbólum volt, annak jele, hogy a felebaráti szeretet képes lángba borítani az egész világot." Ozanam és társai tanulmányozni kezdték Páli Szent Vince életét, és elgondolásukat az ő égi pártfogása alá helyezték. A szerény és egyszerű kezdet mögött ott virrasztottak a céltudatos fiatalember merész elképzelései: "Azt szeretném, hogy minden gondolkodó és érző szívű fiatal fogjon össze a szeretet művében. Alakuljon minden országban egy-egy átfogó jellegű nemes egyesület a szegényebb néposztályok támogatására. Nyolc év múlva Párizsban már huszonöt, az ország többi részén harminc Szent Vince Konferencia működött, összesen kétezer taggal. 1845-től a mozgalom Németországba is átterjedt, és ott hét év alatt már százhat konferenciát számlált. Ozanam halála után másfél évvel huszonnégy országban háromezer Szent Vince Konferencia működött.

X. Szent Piusz pápa kijelentette, hogy a szociális tevékenység terén Frédéric Ozanam minden keresztény példaképe és tanítója lehet. Ozanam nem földi paradicsomban reménykedett, ugyanakkor meggyőződése volt, hogy a szociális állapotok mélyreható reformja lehetséges. Számos konkrét javaslata elővételezte XIII. Leó pápa eszméit. "Napjaink nagy kérdése az, hogy mi jut túlsúlyra: az önzés vagy az áldozat szelleme. Az egyik oldalon áll a pénz hatalma, a másikon a kétségbeesésé. Oda kell vetnünk magunkat a két ellenséges sereg közé, hogy ha nem is tudjuk megakadályozni az összeütközést, legalább gyengítsük" - írta egyik cikkében, melynek tartalma legalább olyan aktuális, mint az a néhány sor, amelyet egy közeli munkatársának írt: "A munkásokkal épp úgy állj szóba, mint a gazdagokkal. Ha az elmúlt tíz évben több keresztény és főleg több pap törődött volna a munkásokkal, akkor most bizakodóbban nézhetnénk a jövőbe."

Frédéric Ozanamot 1997. augusztus 22-én, a Párizsi Ifjúsági Világtalálkozón emelte a boldogok sorába II. János Pál pápa, személyében példaképet adva a társadalmi igazságra és testvériségre oly érzékeny mai fiatalságnak.

Szabó József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu