Áldás - bal kézzel

Most, hogy a Szentatya Szlovákiában Zdenka (Cecilia) Schelingova személyében újra egy keresztes nővért avat boldoggá, szeretném feleleveníteni egy régi szép élményemet.

1987 őszén nagy öröm érte rendünket, a keresztes nővéreket. Rómában boldoggá avatták rendtársunkat, Ulrike Nischt, akit a Szentatya a szakácsnők és háziasszonyok védőszentjének nevezett. Ebből az alkalomból több mint ezer keresztes nővér sereglett öszsze a világ minden tájáról az Örök Városban, és csodák csodája, Magyarországról is kimehetett egy csoport, köztük én is.

Szent irigységgel néztük külföldi nővértársainkat, akik rendi ruhájukban feszítettek a pápai kihallgatáson, mi pedig csak civilben: a habitust akkor még nem hordhattuk.

Nagy örömünkre szolgált, hogy a Szentatya szeretettel és külön megemlékezett rólunk a kihallgatás alkalmával, mondván, hogy "még Magyarországról is eljött egy negyventagú csoport". Mikor aztán a Szentatya szokásához híven végigment a VI. Pál-termen, a szerencsések, akik a korlát mellett álltak, kinyúltak felé, szorongatták a kezét, és határtalan lelkesedéssel köszöntötték. Én kissé hátrébb álltam, de egy ismeretlen német férfi segítségével felálltam egy székre, és amikor a Szentatya a közelünkben volt, rendi keresztemet magasra tartva elkiáltottam magam: "Kreuzschwester aus Ungarn!" Erre a Szentatya rám nézett, és szabad bal kezével - a másikat ugyanis csókolgatták, szorongatták - áldást küldött felém.

Ezt a tekintetet és a külön áldás nagy kegyelmét mint életem egyik legszebb élményét őrzöm.

Ábel Viktória, M. Purissima keresztes nővér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu