Uj Ember

2003.09.14
LIX. évf. 37. (2876.)

Szeptember 14.:
Fájdalmas Szűzanya
ünnepe

Főoldal
Címlap
A Szentatya a szomszédunkban
Pápalátogatás - immár harmadszor
Hamarosan körlevél a bioetikáról
Ülésezett a püspöki konferencia
Ahogy dől a torony...
Lelkiség
A kereszt két oldala
Szentírás-magyarázat
A találkozás kitüntetett helye
Homíliavázlat
Igaz jámborság szerzője
LITURGIA
Mária és az eucharisztia
Pieta
A Fájdalmas Szűzanya
Szeptember 15.
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
Szlovák (magyar) jegyzetek
Támogató, elfogadó, bizalmi kapcsolat
Korzenszky Richárd törvényről, nevelésről, iskoláról
Európai Magyarország
Élő egyház
Világi közösség, vallási közösség
Biblikusok konferenciája Szegeden
"ÁVE"
Három hétvége egyedülálló szülők számára
Főiskola megáldása Nyíregyházán
Plébániai nap
Ózdi Cigányokért Díj
Élő egyház
Találkozó Riminiben - a népek barátságáért
"Van olyan ember, aki élni vágyik, és szeretne boldog napokat látni?" /vö. Zsolt 33 (34),13/
A keresztény egység prófétája
Fórum
A keresztény szociális tevékenység példaképe
Frédéric Ozanam (1813-1853)
Értékek elvesztése
Az Olvasó írja
A városmajori Jézus
Fórum
"Mit keresünk ebben a világban?"
Iskolanegyed az esztergomi Duna-parton
Fórum
Gyermekként elé térdelhettem
Köszönjük, Szentatya!
Áldás - bal kézzel
Mindszenty bíboros pere
Az egyházüldözés eszközei
Fórum
Otthon a szülőföldön
A felvidéki magyar katolikusok helyzete
Sajtó
Ifjúság
Törekedjetek a szeretetre!
Nagymarosi levél 2003 őszén
Rover találkozó
Magyarok Fatimában
A megismerkedéstől a családalapításig
Programajánló
Krakkói jegyzet
Harminckilenc turbina
Rejtvény
Hat és tizenkét év közöttieknek
Kultúra
Nyelvünkben élünk
Erdély fejedelme
Rákóczi- és kuruc emlékhelyek Európában
Lóri halála
Őszi izzásban
Fórum
A legmagyarabb folyó
Szabálytalan hajónapló
Mozaik
Kerékpárok - Kárpátaljára
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat akciója
Casamari ciszterci apátsága
Ha veszélyt érez, füttyent
Kitüntették a fülöpjakabi plébánost

 

A felvidéki magyar katolikusok helyzete

Szlovákiában a háromszázötvenezer magyar katolikus több egyházmegye területén él. Legnagyobb számban a Pozsony-nagyszombati Főegyházmegyében, továbbá a Kassai Főegyházmegyében, valamint a Rozsnyói és a Nyitrai Egyházmegye területén. A felvidéki magyar katolikusoknak még ma sincs olyan szervezete, amely összefogná őket, képviselné érdekeiket. Ennek hiányában mindaz, amit sikerült megvalósítani az elmúlt több mint egy évtized alatt, lelkes papok, illetve világiak egyéni kezdeményezéseként jöhetett csak létre. A magyar katolikusok helyzetét Herdics György, a Remény főszerkesztője foglalja össze.


A rozsnyói székesegyház és a ferences templom

Sajtó

Amikor megbukott a kommunizmus, néhány hívő újságíróban azonnal megszületett a felismerés: eljött az ideje, hogy a felvidéki magyar katolikusok számára készítsenek egy lapot. A szlovák Szent Adalbert Társulat, amely 1989-et megelőzően is kiadója volt a szlovák katolikus hetilapnak, nem vállalta a Remény kiadását. A szervezők ekkor létrehozták Glória néven a Szlovákiai Magyar Katolikus Papok Társulatát. Ennek elsődleges célja a lap kiadása, továbbá a papképzés támogatása lett volna. A szlovák püspökök azonban nem hagyták jóvá a társulat működési szabályzatát, így a Glória csupán kiadóként szerepelhet ma is. Néhány magyar lelkipásztor adta össze az induláshoz szükséges kezdőtőkét, a püspökségtől nem kapott semmilyen támogatást a lap.

A Remény első száma 1990 virágvasárnapján jelent meg, nyolc oldalon, több mint huszonkétezer példányban. Ma a lap példányszáma 15 700, és 2001 ősze óta tizenkét oldalon jelenik meg. A példányszám csökkenése is jelzi, hogy fogyunk. De vannak biztató jelek is: a gyermekek számára meghirdetett pályázatainkra az egész országból jelentkeznek. Rájuk építhetünk a jövőben is.

Szerkesztőségünk másfajta feladatot is vállal. Tavaly megkezdte működését a Remény Népfőiskolája. A négy féléves képzés célja, hogy a katolikusok között egyre többen legyenek, akik tudatosan, felkészülten vállalják hitüket. Rendszeresen szervezünk zarándoklatokat hazai kegyhelyekre és külföldre is.

A kiadó a hetilapunkon kívül liturgikus könyveket, imakönyveket, kalendáriumot és egyéb kiadványokat jelentet meg.

Hitoktatás, hitoktatóképzés

Önerőből kellett megszerveznünk a hitoktatóképzést is. A rendszerváltozás után a lelkipásztorok három hónapos tanfolyamot indítottak a Pozsony melletti Félben, hogy legyen, aki magyar iskoláinkban át tudja adni a gyerekeknek a hit alapjait. Majd létrehozták a Szlovákiai Magyar Hitoktatási Központot, amely Pozsonyban hároméves teológiai tanfolyamot szervezett. Erre az egész országból jelentkeztek hallgatók, és több mint százan sikeresen el is végezték. Léván ugyancsak szerveztek hasonló tanfolyamot. Mindez azonban nem elegendő. Mert igaz ugyan, hogy a tanfolyamokon oklevelet szerzett hitoktatók megkapták a püspökségtől a canonica missiót, ugyanakkor végzettségüket az iskolákban nem ismerték/nem ismerhették el felsőfokúnak. A magyar hitoktatóképzés Szlovákiában nincs megoldva.

A Kassai Főegyházmegyében a szlovák hitoktatókkal együtt járnak a magyarok továbbképzésekre, illetve például a Királyhelmeci Kateketikai Központ szervez különféle képzéseket hitoktatók számára. A Szlovákiai Magyar Hitoktatási Központ gondoskodik a hittankönyvek beszerzéséről, illetve szlovák nyelvű hittankönyvek fordításának megszervezéséről, de sok helyen a magyarországi hittankönyvek használatosak. Ugyancsak a központ negyedévenként továbbképzésre hívja össze a hitoktatókat, akik neves magyarországi szakemberek előadásait hallgathatják meg.

Iskolák

A magyar egyházi oktatási intézmények hálózata ugyan nem kielégítő, mégis örömmel mondhatjuk, hogy a nehézségek ellenére évek óta több intézmény működik. Két magyar egyházi óvodánk van: Párkányban, illetve Révkomáromban, ahol a Marianum ének-zenei tagozatú alapiskolával és gimnáziummal együtt működik ez az intézmény. Komáromon kívül Dunaszerdahelyen, Ipolyságon és Gútán van még magyar egyházi gimnázium. Néhány általános iskolánk is van.

Papképzés

A Felvidéken nincs megoldva a magyar papképzés. Míg a reformátusok anyanyelvükön készülhetnek fel Isten igéjének hirdetésére Komáromban, a katolikus teológusok csak szlovák nyelvű képzésben vehetnek részt. Vannak egyházmegyék - például a rozsnyói, a kassai -, amelyek főpásztorai engedélyezik a magyar kispapok magyarországi képzését, s tanulmányaik befejeztével visszatérnek egyházmegyéjükbe. A Pozsony-nagyszombati Főegyházmegyében azonban ez nem lehetséges. Éppen ezért innen több fiatal eleve Magyarországra jelentkezett, s az ottani egyházmegyék valamelyikének szolgálatára vette fel őket a megyés főpásztor. Tavaly a két püspöki kar tanácskozása nyomán született egy megállapodás, mely szerint nem lesz akadálya annak, hogy a Pozsonyban felvett hallgatók bizonyos vizsgák letétele után, a harmadik évben magyarországi részképzésen vegyenek részt. Idővel majd megmutatkozik, mennyire válik/válhat ez gyakorlattá. Egy dolog azonban bizonyos: mindenképpen szorgalmaznunk kell a felvidéki magyar papképzést. Fontos ez hitünk továbbadása, egyházi közösségeink megőrzése és gyarapítása, nemzeti közösségünk megmaradása, öntudatának megerősítése szempontjából. Mivel sok plébánia üresen áll, illetve a legtöbb lelkipásztor több plébániát is ellát, ezért különösen fontos a magyar papképzés megoldása.

Nincs magyar püspök

A komáromi imanapot a Jó Pásztor vasárnapján már tizennegyedik alkalommal rendezték meg idén Komáromban. Az imanap célja, hogy a felvidéki magyar katolikusok közösen imádkozzanak magyar főpásztorért és papi hivatásokért. A magyar katolikusoknak nincs olyan püspöke, aki a magyar hívek pasztorációját irányítaná, s kidolgozott koncepció szerint gondoskodna a háromszázötvenezer hívőről. A rendszerváltozás után először a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom szervezett Komáromban imanapot. Miután sok támadás érte őket, hogy politikai tömörülésként beleszólnak az egyház belügyeibe, ezért később az elkötelezett civilek és lelkipásztorok által létrehozott Jópásztor Alapítvány szervezi az imanapokat. Ma már nem önálló püspökség felállítását kérik, hanem az Egyházi Törvénykönyv megfelelő kánonjaival összhangban főpásztort szeretnének a magyar katolikusoknak. E kérésüket többször is kifejezésre juttatták a Szlovák Püspöki Konferencia előtt, sőt, több mint ötvenezer aláírást is gyűjtöttek ennek érdekében, amelyeket átadtak a Szentatyának. E kérés egyelőre nem teljesült. Pedig úgy látjuk, a magyar katolikusok átfogó, átgondolt lelkipásztori ellátása, gondozása csak úgy lehetséges, ha a püspöki karnak van olyan tagja, aki kimondottan ezzel a feladattal van megbízva.

Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a múlt év végén a Kassai Főegyházmegye érsek főpásztora egy magyar lelkipásztort kinevezett a vikáriusává, s azzal bízta meg, hogy az ottani vegyes lakosságú plébániák lelkipásztori gondozását irányítsa, felügyelje. A Nyitrai Egyházmegyében ugyancsak volt egy püspöki helynök (nemrégiben hunyt el), akit hasonló céllal nevezték ki, tevékenységi köre, kompetenciája azonban nem volt körülhatárolható.

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu