Rákóczi- és kuruc emlékhelyek Európában

Erdély fejedelme

A török kiűzése és a Thököly Imre vezette kuruc mozgalom felszámolása után Erdély gazdaságilag és politikailag is lehanyatlott, s végül a Habsburgok zsákmánya lett. Bár nem csatolták vissza a "királyi Magyarországhoz", de mint nagyfejedelemséget közvetlenül Bécsből kormányozták.

Brassó

Ez az eljárás megfelelt az erdélyi rendeknek, akik attól féltek, hogy a Magyarországgal való egyesülés után Erdélyre is kiterjedne az ellenreformáció és a Habsburg abszolutizmus. A Lipót-féle politika 1690-től biztosította ugyan a protestáns vallásszabadságot és a rendi önkormányzatot, a vezető rétegek kívánságait, a valóságban azonban fölszámolta Erdély önállóságát: a főkormányszék (a gubernium) a Bécsből küldött katonai parancsnokok engedelmes végrehajtó szerve volt.

Déva

Mikor Rákóczi zászlót bontott, az Erdély fölött tényleges hatalommal bíró Rabutin generális parancsot kapott Lipót császártól, hogy hatezer vasas németjével menjen ki Magyarországra, s verje szét a kurucokat. Erdély és Magyarország határán megfordult és - hátvédül hagyva Bethlen Sámuelt a fegyverbe szólított székelyek seregével - sietve visszatért főhadiszállására, Nagyszeben várába, ahová a császárhű rendek főbb tagjaival bezárkózott. Ilosvay Bálint kuruc ezredeskapitány Szentbenedeknél 1703. szeptember 20-án megtámadta és szétverte Bethlen seregét. Ezt követően Erdély népe már szeptemberben készen állt a kuruc mozgalom támogatására és Rákóczi behívására Erdélybe. A kurucok szentbenedeki győzelmét tovább erősítette Orosz Pál generális bonchidai győzelme 1703. november 10-én, és a székely nép is Rákóczi mellé állt.

1704. június 13-án Rákóczi a zólyomi alispánt, Radvánszky Jánost küldte Erdélybe: formailag a kuruc hadak összeírására s az ellenük tett panaszok kivizsgálására, valójában azonban sokkal szélesebb körű hatalommal - egyes vélemények szerint fejedelemmé választásának előkészítésére. Megértette ugyanis XIV. Lajos francia király udvarias üzenetét, hogy a francia király nem bocsátkozhat vele tárgyalásba, s nem vállalhatja szövetségesének, mert ez csorbítaná a tekintélyét. A felkelők Magyarországának ugyanis nem volt uralkodója - a magyar korona és a király Bécsben volt -, Rákóczi pedig nem több, mint egy földesúr...

Ezért nagy jelentőséggel bírt Rákóczi számára, amikor az erdélyi rendek küldöttsége 1704. szeptember 25-én Ipolyágon (ma Sahy - Szlovákia) azt jelentette, hogy a rendek gyulafehérvári ülése 1704. július 8-án hivatalosan is Erdély fejedelmévé választotta. Olyan megkötésekkel azonban (a fejedelem nem követel magának s tanácsának felhatalmazást; a tanácsot az országgyűlés választja; a fejedelem nem tárgyalhat külföldi követekkel a tanács tudta nélkül; stb.), hogy azt Rákóczi nem fogadhatta el. Ezért ideiglenesen Forgách Simon tábornagyot küldte Erdélybe főparancsnoknak. Egy idő után zavar támadt a főparancsnok és az erdélyi rendek között. Rákóczi ekkor abban látta a megoldást, hogy beiktattatja magát fejedelemségébe. Erdélybe indult, Zsibónál azonban csatát vesztett, jó időre elvesztve Erdélyt. Idővel azonban az erdélyi tanács szervezete helyreállt, az erdélyi rendek Rákóczi-párti szárnya megerősödött, immár belpolitikailag is elodázhatatlan volt a fejedelmi beiktatás. (Rákóczi rendkívüli uralkodói képességeiről beszél az a tény, hogy tárgyalásai révén most már sikerült olyan választási feltételeket elérnie, amelyek a külügyekben és a kincstárt illetően szabad kezet engednek neki.)

A Marosvásárhelyre összehívott erdélyi országgyűlés l707. április 5-én beiktatta fejedelmi székébe II. Rákóczi Ferencet, aki a fejedelmi tanácsba is beültette bizalmi emberét: főudvarmesterét, Vay Ádámot; és kiépült az erdélyi kormányzat hagyományos szervezete is. Mivel azonban Erdély a nagy kuruc szabadságharc számára - mind katonai, mind politikai értelemben - "mellékhadszíntér" volt, Rákóczi csak rövidebb időkre látogatott - két ízben - Erdélybe, ezért az általa küldött katonai főparancsnokok (Forgách, Pekry Lőrinc, Károlyi Sándor) útján kormányozta Erdélyt. Természetesen törekedett Magyarország és Erdély egyesítésére.

Rákóczi végül is 1709 nyarán vesztette el végleg Erdélyt, de a kuruc szabadságharc történéseinek emlékeit Erdély sok-sok településén - Szatmárnémetitől Marosvásárhelyen, Gyulafehérváron, Nagyszebenen át Brassóig - számtalan műalkotás őrzi.

Dobai János

Magyar Emlékekért a Világban Egyesület

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu