|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Mária és az eucharisztia Mária és az Eucharisztia viszonyáról nemigen szoktunk beszélni. Éppen ezért meglepő számunkra, hogy II. János Pál pápa, Az egyház az eucharisztiából él kezdetű, tavasszal megjelent enciklikájában Máriát "eucharisztikus asszonynak" nevezi, és azt állítja, hogy Mária elvezethet bennünket ehhez a legszentebb szentséghez, mert mély kapcsolatban áll vele (53. pont). Az enciklika újszerűnek tűnő meglátása szerint Mária a megtestesülés misztériumában elővételezte az egyház eucharisztikus hitét (55. p.), s a dokumentum ezt az állítást háromféle módon meg is magyarázza. Mélységes analógia van a megtestesülés és Jézus eucharisztikus jelenlétének megvalósulása között. Ahogyan a Fiú a Szentlélek erejéből lett emberré Mária méhében, ugyanúgy a Szentlélek teremtő ereje által lesz a kenyér és bor a szentmisében Krisztus teste és vére (vö. epiklézis). Nagyon találó az a párhuzam is, amely Mária "igen"-je és a szentáldozás előtt mondott "ámen" között van. Ahogyan Mária hittel igent mondott Gábor angyal szavaira, ugyanúgy mi is igent mondunk az egyház hitére, amely az Isten igéje alapján állítja, hogy az eucharisztiában, a kenyér és a bor színe alatt, Jézus teljes istenemberi valóságában jelen van köztünk. A harmadik párhuzam a legismertebb és a legérthetőbb számunkra: Mária a megtestesülés misztériuma és anyasága által "a történelem első tabernákulumává lett". A tabernákulum a szentségház, az a hely, ahol templomainkban az eucharisztiát őrizzük. A latin tabernákulum szó sátrat jelent, amely az ószövetségi szent sátor és a szentségház közötti párhuzamra emlékeztethet minket. Mindkét hely Isten jelenlétének különleges helye. Mária élete segít bennünket az eucharisztia áldozat jellegének megértésében is (56.p.). Hittel valljuk, hogy a szentmisében jelenvalóvá válik Krisztus megváltó áldozata. Mária egész Krisztus mellett eltöltött életével magáévá tette az eucharisztia áldozat jellegét. Mária "az elővételezett eucharisztia" állapotában élt: áldozatos lelkülete megmutatkozott már Jézus gyermekkorában, nyilvános működése idején, és az ő áldozata a Fiával való együtt szenvedésben, a kereszt alatt teljesedett be. Mária anyasága és az ő Fiának áldozata szinte elválaszthatatlanok egymástól, hiszen a Fiú áldozatával az anya is áldozatot hozott. Az egzegéták szerint Jézus parancsa az eucharisztia megünneplésére ("Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre") nem csak a szentség alapítására utal. Jézus nem csak azt kéri tanítványaitól, hogy az utolsó vacsorára rendszeresen emlékezzenek a szentmise közösségében. Parancsában arra is utal, hogy az eucharisztiát ünneplőkben is meg kell lenni annak az áldozatos lelkületnek, amely megvolt Jézusban, aki áldozatul adta önmagát üdvösségünkért. Csak akkor ünnepelhetjük méltón az eucharisztiát, ha az önfeláldozó, áldozatos szeretet megvan bennünk. A szentmise közösségében - magáévá téve Mária lelkületét - az egyháznak is teljesen egyesülni kell Krisztussal és áldozatával. Dolhai Lajos
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|