Az Olvasó írja

A városmajori Jézus

Huszonhat éve Németországban élő régi városmajori hívő vagyok. Ott voltam elsőáldozó, oda kötnek a gyermekkori emlékek: a csodás éjféli misék, a körmenetek, a nagytemplom, a kistemplom...

Itteni német barátnőm jó ideje rosszul van lelkileg, orvosa kínzó, önmagára vonatkozó kételyei ellen tablettát rendelt neki, amitől közönyös, álmos állapotban lebeg pár óráig, majd problémáit megint tisztán, reálisan, köd nélkül látja.

A pünkösdi nagymisére együtt mentünk: a templom mozaikablakáról eszembe jutott az én - válságos időszakokban alkalmazott - "gyógyszerem", vagyis magam elé képzeltem a városmajori templom mozaikablakán lévő Jézus-fejet, amelyet teljesen tisztán látok magam előtt, amikor baj van.

Ez a Jézus komolyan, de nem szomorúan tekint rám, meghallgat, tisztel engem, és - ha akarom és teszek érte valamit - akkor követ a tekintetével.

Ezeket a gondolatokat elmondtam barátnőmnek a mise utáni séta közben, megpróbálva ecsetelni egy számára teljesen ismeretlen magyar templom mozaikablakának részleteit, az én párbeszédeimet Jézussal, az időtlen állhatatosságát ennek az arckifejezésnek, remélve, hogy egy kicsit el tudja képzelni. Célzásomat nem volt nehéz megértenie, hogy hagyja abba a tablettaszedést, és próbáljon hasonló "gyógyszert-módszert" alkalmazni.

"Olyan szívesen mutatnék neked erről az ablakról egy fényképet, de honnan szerezzek azt itt hirtelen..." - mondtam neki búcsúzóul.

Nem kellett sokáig várnom, mert másnap a postaládában volt az Új Ember Családi magazinjának augusztus- szeptemberi száma, és éppen a városmajori templom képeinél nyílt ki.

Azonnal felhívtam a barátnőmet, és a következő találkozásunkkor rögtön meg is mutattam neki, lefordítva az egész cikket.

Most már csak abban reménykedem, hogy a Jézus-fej őt is követni, gyógyítani fogja, hogy a sok bódító nyugtató feleslegessé váljék...

Annemarie Schwarz

Düsseldorf

Könnyező Mária-kép Siracusában

Az Új Ember 2003. augusztus 17-24-i számában "Hitetlenek is kénytelenek voltak fejet hajtani" címmel Sz. Bolgár Ida ismerteti a siracusai könnyező Mária-kép történetét az esemény ötvenedik évfordulója alkalmából, Szucsák József "Milliók látták" című munkájára hivatkozva. Mivel a füzet már nem kapható, szeretném a cikkben leírtakat néhány adattal kiegészíteni, idézve az eredeti leírást:

"Antoinetta és Angelo esküvője 1953. márc. 21-én volt a Panteonban...

Antoinetta, mióta gyermeket várt, állandóan betegeskedett, az orvos terhességi mérgezést állapított meg, egyre gyakrabban kapott görcsökkel járó rohamot .... ilyenkor időlegesen megvakult.

1953. december 25-én Antoinetta öt kilogrammos, egészséges fiúgyermeknek adott életet, akit a Szűzanya iránti tiszteletből a Mariano névre kereszteltek. Később még két fiúgyermekük született.

Az apa, Angelo a könnyező Madonna szentélyének őre lett."

Szucsák Józsefné

"Ha eszedbe jut..."

Nem ártana komolyan venni Jézus tanítását, és a szerint élni. Például itt van Szent Máté könyvéből: Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat (Mt 5,23).

Ez a mondat az úgynevezett Hegyi beszéd keretében hangzott el, ahol tulajdonképpen "meghirdette Isten országát". Már többször láttam, hallottam embereket, akik közvetlenül a szentmise előtt bántottak meg valakiket, és úgy vettek részt a "szeretet lakomáján".

Lehetne még sok mondást idézni Mesterünktől, amit "elfelejtenek" megvalósítani - magamat is beleértve - az emberek. Pedig mennyire szebb lenne így az életünk. Nemcsak az erkölcsi, hanem a gazdasági is.

Fenyvessy Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu