Nyelvünkben élünk

Hivatáskörömbe tartozik nyelvünk védelme, amely fogalmat már sokan kétségbe vonják, amolyan nyelv-diktátornak tartanak valamennyiünket, akik valljuk: a nyelvünkben élünk.

Nyelvünk ihletett valóságáról írt a XIX. században az első teljes Homérosz-, Iliász-Odüsszeia-fordító is, az akadémikus Szabó István kazári plébános, Arany János barátja, aki Kazinczy "mesteriskolájából" indult görög fordításaival. És sorolhatnánk a különleges nyelvvédőket, ápolókat, akiket ma már aligha ismernek.

A kétezredik évben jelent meg a Mundusnál Éder Zoltán könyve: Túl a Duna-tájon. Milyen fejezetekkel (tanulmányokkal) találkozunk benne? Például: A magyar nyelv felfedezése, Hazai és külföldi utazások, A nyelvújítás győzelme, Nyelvtudományi munkálatok Erdélyben. Amikor a szerző Sylvester János latin-magyar nyelvtanáról (Grammaticájáról) meditál, Horváth János gondolataival él: Sylvester először tárta fel rejtett kincseinket. Nyelvünk nemességében hazaszeretete, nemzeti önérzete gyönyörködött. Nemcsak nyelvtani példának írta le Grammaticájában a latin mondást: "Dulcis amor patriae", hanem érezte, hogy (saját fordítása szerint) "ídes az hazának szerelme." 1987-ben ezekre a szavakra építette üzenetét a költő, Petrőczi Éva:

Szentírás ez is,

tüzes nyelveket

szólásra így

indított az elme

szavakat ingó

szalmagerenda-tutaján

hajózunk makacsul

apostoli grammatikád után.

Éder ünnepli Sylvester nyelvtanát - 1539-ből, a Mohács után tizenhárom esztendővel lelkeket ébresztőt. A huszadik századi reménység ez (kiemelve Sárvárt, ahol a Grammatica született - 1989-ben itt erre emlékeztek): "Hazánk ma sincs virágzó állapotban. Ám a tény, hogy ez a századunkban (XX. század) többszörösen megtépázott ország egy kis zugában, Sárvár városában, műhely jött létre, amely egy kis közösség kezdeményezéseként a múlt emlékét ápolja (...), mindez reménysugarat gyújt a jövőre..." S ebben a birodalomban ott van Európa közössége, hiszen a szóban lévő könyv alcímével a magyar művelődéstörténet európai kapcsolatai körét jelzi - nagy magyar nyelvművelők munkái által, méltó helyünket kultúránkkal, a törekvésekkel, hogy a magyar szó megtalálja útját más nemzetek műveltségében. Amint erre törekedett például a XVIII. századi pálos szerzetes, költő, a szolnoki születésű Verseghy Ferenc, akinek "a neve Finnországban nem ismeretlen azok előtt, akik bepillantottak a finnugor nyelvtudomány korai történetébe." S persze jelen van Révai Miklós piarista, Sajnovics János jezsuita, az édes anyanyelv munkálásában fáradhatatlanok.

A "szerzett műből" kiderül: egyetlen szó is képes művelődéstörténeti fejezeteket nyitni. Csak pápaszem szavunkra gondoljunk. A vonaton pápaszemmel követtem Éder professzor lapjait, tudományba merített szellemes eszmefuttatását, hogy végül igazolást nyerjen Erdődi József nyelvész "tétele": "... a szemüveges (pápa) ábrázolásokat ťa nép módosabb és egyszerűbb részeŤ, illetőleg a ťköznép(!)Ť minden bizonynyal láthatta" a templomban, "a művészeti alkotások szemlélete, ismerete nyomán alkotta meg a kifejezést." Másunnan tudjuk: "Kellett lennie egy szemüveges pápáról képnek vagy éremnek, s ez adott alapot a pápaszem névnek." (Gáldi László) S lám, megvan a kép 1514-ből, Zürichből, amely X. Leó pápát ábrázolja pápaszemmel. A korabeli (latin) "tudósítás" így mondja: "a pápa hatalmas (...), szokatlan mértékben kiguvadó szemeivel még a jól ismert dolgokat is csak akkor volt képes észrevenni, ha föltette szemüvegét, amit látása javítására rendszerint viselni szokott." Erről a mi Bakócz Tamásunk is meggyőződhetett, akit X. Leó ünnepélyesen fogadott Rómában.

Nincs miért szégyenkeznünk nyelvünk miatt sem a nemzetek sokadalmában. A lelés a képekben költői és egyéb szövegekben a szöget fején találó leleményt jelenti, s magyar ember miként gondolkodhatna másként pontosan, árnyaltan, ha nem a nyelve szellemében. Nem sovinizmus ez, hanem önazonosságunkhoz való ragaszkodás, és ebben is időszerű Babits Mihály halála előtt egy évvel leírt vallomása: Most érzem, hogy sorsom a hazámnak sorsa...

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu