Egy "ismeretlen" pap író

Domonkos István

Nyolcvan éve halt meg Győrött az egyházmegye és a magyar katolikus irodalom jó tollú, elfelejtett "munkása", akinek életművét Harsányi Lajos és Alszeghy Zoltán méltatta, később pedig a Vigiliában Iványi Sándor (1947), valamint 1962-ben Lőrincz Imre.

A nyúlfalui ifjú középiskoláit Győrött és Nagyszombatban végezte, a teológiát Győrött. 1889-ben szentelték pappá. Volt káplán, plébános - többfelé, vidéken, ahol - miként a költő Harsányi Lajos - elmélyült a falusi emberek életének ismeretében. Tudta-érezte, mit jelent számukra a hit a sors nehéz pillanataiban, a vallás mint a mindennapi kenyér. Álom és realizmus - vágy, emlékezet, mind belefért elbeszéléseibe, amint a kor, az ember "lélektana", s egy-egy alakjának sors-bemutatásával mini-drámát teremtett. Lírai hangú drámát, amilyen a magyar ember érzése, vágya. Egyik legművészibb elbeszélése, Az árva is ilyen hangvételű: egyéni tragédia egy gyermek, majd ifjú életéről, a hagyományok sokszor bilincses jelenléte, amely az álmokban azt a csöppnyi lehetőséget is megszorítja, amely a "távolibb élet" szabadsága lehetne. Domonkos novelláiban a Gondviselés a felszabadító: a kor nehézségeiben a hit, amikor más aligha marad. Ízes, erős mondatformálás, természetes észjárásból eredő gondolkodás, vidéki táj és élet költői kerete az író erőssége. Az anekdotázás - mint Mikszáthnál - született igény, azonban csak epikus mag, amely elvezet a végső dolgok keresztény átéléséhez. Erről tanúskodik Az Élet kiadásában megjelent Atyámfiai (1914), de már korábban a Barázdák a szántóföldön (1905) vagy Az én híveim (1906) novelláskötetek. Ő is versikékkel kezdte, mint annyian mások, hogy végül eljusson az első háború "borújáig", a megszenvedett lélekrajzig, jóllehet műveiben a "tündérjáték a világ" (komoly) könnyedsége mindig tetten érhető.

Megírta a mélyen etikus Zichy Nándor gróf életét, a Szentföldi zarándokutat, s a hozzá annyira közel álló Lisieux-i kis Teréz nővér történetét. Mint lelkipásztor a spirituális irodalom modern szempontjaira figyelve vetette papírra A hívek apostolkodása című munkáját, amit 1901-ben(!) átdolgozott. A szakrális néprajzot gazdagította Betlehemjárás című könyvével.

A megújuló keresztény eszmeiségű irodalomtörténet egyszer bizonyára fölfedezi ezt a csöndes, költői lelkű prózaíró papot is.

(tóth)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu