Téglásy Imre

Ha a Teremtő velünk...

A végső - és legnagyobb - támadás Isten ellen nem a vallás és a vallás megjelenési formáinak megszüntetése és üldözése, hanem a teremtés tagadása - írja Barsi Balázs a korszakról, amelyről Kurt Dillinger, az amerikai Life International elnöke is beszélt július derekán a Budapesten huszonegy nemzet képviselőinek részvételével tartott életvédő konferencián. Mivel mindannyian a világegyetem Teremtőjének képmását hordozzuk, minden abortált gyermekkel ezt a képmást romboljuk. Az élet, a teremtés tagadása tehát olyan támadás, amely nemcsak a gyermek, az őt hordó anya, az őket gyűlölettel vagy szeretettel körülvevő nemzetség és nemzet, hanem maga a Teremtő ellen irányul. S valóban úgy tűnik, hogy a Nietzsche által megfogalmazott kijelentés - Isten meghalt - után a viszonyainkba lopakodó Nagy Terminátor az Alkotó után most már magát az alkotást, az Embert vette célba. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint évente 55-60 millió, istenképmást hordó, magzati életkorú gyermeket zúzunk össze, azaz minden másodpercre két piciny halott esik. Az évi mintegy 210 millió másállapotú anya egyharmada nem ölelheti magához újszülöttjét, mivel 15 százalékuk spontán vetéléssel, 22 százalékuk pedig művi magzatelhajtással veszíti el "jövőjét" (ahogy a csángó nemzettársaink mondják az állapotos anyáról.) Bár a számok önmagukban alig jelentenek többet "unalmat keltő, tartalmatlan szószaporításnál", mégis tanulságos lehet áttekinteni, mely országok tartoznak a Halál Birodalmának "toplistás" csapatába. Vietnamban 100 magzati életkorú gyermekből csak 17 kisbabának van esélye arra, hogy megszülessen. A világ legveszélyesebb helyévé tett anyaméhben a vietnami után a román és kubai magzatgyermekeket fenyegeti a legnagyobb veszély. Itt 100 közül 79 anyaméhet rabolnak meg. Alig jobb a helyzet Oroszországban, Fehér-Oroszországban, Ukrajnában, Peruban, Jugoszláviában, Észtországban és Bulgáriában, ahol nagyobb esélye van a kisbabáknak, hogy rögtön a Halál Birodalmába utasítják őket, mint hogy a Teremtő Isten örömhírt hozó munkatársainak, az édesanyáknak és édesapáknak a diadalát hirdessék. Nem lehet nem észrevenni, hogy a halál civilizációja mindenekelőtt azokban az egykori szocialista országokban tör elő, ahol a Teremtő Istent tagadó nyugati materializmus a korábbi ideológiai tarvágás mentén ellenállás nélkül rohanhatta le a nemi magatartásukban védtelenné váló nemzeteket. (A Romániában élők például a zátonyra futott önkényuralmi rendszer megváltoztatásakor mindjárt egymillió abortusszal "ünnepelték" a "szabadságot".)

Bár az előzőekben felsorolt nemzetek között nem találjuk Magyarországot, ez nem adhat okot megnyugvásra vagy elégedettségre. Hazánkban még mindig évi egymilliárd (!) forintot juttatnak az adófizetők az Országos Egészségbiztosítási Pénztár kasszájával művi magzatelhajtásra, minisztériumaink többmilliós pályázatok kiírásával és "abortuszmegelőző" szlogenek leple alatt támogatják a hazai és multinacionális gyógyszergyárakat és ágenseiket abban, hogy a biológiailag már érett, de társadalmilag még "idétlen" fiataloknak korai kémiai abortuszt eredményező méregtablettákat adjanak el. Eközben az életvédelem civil szervezetei mindösszesen sem jutnak akkora támogatáshoz, mint amennyi egyetlen szülész-nőgyógyász egyetlen hónap alatti jövedelme. Nem csoda hát, ha Magyarország neve is ott szerepel a világ hatvanegy ama országának listáján, amelyben a termékenységi mutatók azt jelzik: mivel mindanynyian alatta maradnak a népesség létszámát megőrző természetes szaporodási aránynak (családonként 2,1 gyermek), a haldokló nemzetek között vagyunk.

Szellemi összetartó erő - a közérzés kohéziója - nélkül nincs nemzet! - írja Illyés(Válasz Herdernek). Hadd tegyük hozzá: ha felmondjuk azt a munkatársi viszonyt, amelyben teljesítjük a Teremtő által reánk rótt teremtés feladatát, ha szülői lelkülettel és szaporító sejtjeinkkel nem az Isten országát gazdagítjuk, akkor sem lesz nemzet. Válik viszont belőle csőcselék, mely a magyarok nevét önfeladva rója majd fel a Sátán birodalmában kihalt népek és nemzetek halállistájára.

Miközben az Európai Unió a hangadó nemzetközi abortuszlobby munkálkodásának eredményeként különleges megfigyelő osztály felállítását tervezi az amerikai életvédő szervezetek földrészünk országait érintő "káros befolyásának" enyhítésére, ugyanezen országokban mintha beérne az a sárkányfog-vetemény: politikusaik aligha találnak kiutat a természetes, hazai emberi erőforrások elapadásának és az idegenek, bevándorlók elleni elutasításnak végletes kihívásai között. A haldokló Európára mutatva figyelmeztetünk: nincs kiút, ha társadalmai nem veszik figyelembe azt a tarthatatlan - némely országban kiváltképpen szörnyű - helyzetet, amelytől az emberiség egy csoportja élete legkorábbi szakaszában szenved! Azoknak a magzatgyermekeknek a hátrányos megkülönböztetésére utalunk, akik fogantatásuk pillanatától emberi személyként élnek az anyaméhben, de akik anemzet legkisebb és egyben legmegalázottabb nemzeti kisebbségét képezik.

Az abortusz a női magány és megalázottság jelképeként, a bűnbakképzés sajátos formájaként a családon belüli erőszak alapképlete. Áldozata nemcsak az anyaságában megcsonkított nő, a szülői szereptől megfosztott apa és a magzati életkorában elutasított gyermek, hanem - velük együtt - az őket teremtő Isten. Míg a Magyarországon is zajló abortuszháború valójában a heródesi politika folytatása (csak más, rejtettebb eszközökkel), a Teremtőt nem lehet becsapni: a szívéből nőtt Életfáról letöri a száraz ágat...

(A szerző író, az ALFA Szövetség főtitkára)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu