LITURGIA

Őrizzük liturgiánk szépségeit

Az egyház liturgikus életében sokszor úgy érezzük magunkat, mint a gyémántok és igazgyöngyök ismerői, akik az ékszerboltban pillanatok alatt megkülönböztetik az értékest a talmitól, silánytól. Ők érzékenyek a liturgia szépségeire, de ha azok hiányoznak, szomorúak és csalódottak. A liturgia szépségére való nevelés akkor válik javunkra, ha az értékeket megbecsüljük és vigyázunk rájuk. Így lesz a világunk mindig gazdagabb.

Tapasztalhatjuk, hogy vannak olyan személyek, akik a liturgiánkat lépten-nyomon megújítani kívánják. Az még nem lenne baj, ha ezt az előírások keretein belül valósítják meg, de már annál szomorúbb, amikor ezen túlteszik magukat mondván: újat kell produkálni, mert ez az érdekes. A misekönyv elején található előzetes tudnivalókban találhatók azok a lehetőségek a kötelező előírásokon túl, amelyek széppé teszik ünnepléseinket.

Templomaink többségében a tevékeny részvétel abban valósul meg, hogy a hívek vagy a ministránsok olvassák fel az olvasmányt, a szentleckét és a hívek könyörgését. Ez csak akkor dicsérendő, ha a felolvasó szépen előadva, hitelesen, meggyőződéssel olvassa fel a neki jutó szöveget. Az olvasmányok könyve bevezetése kifejezetten felsorolja ezeket az elvárásokat.

De ugyanígy előírás az olvasmányközi énekek alkalmazása is. Az olvasmányhoz a válaszos zsoltár vagy a graduale tartozik, az evangéliumban hozzánk szóló Krisztust az alleluja éneklésével köszöntjük. A misekönyv előírása szerint ezeket semmivel sem lehet pótolni, mert a misének szerves részei, amelyek elmélkedésre adnak lehetőséget. Visszatérő probléma, hogy az úgynevezett "gitáros misék" szervezői szinte semmit sem törődnek a liturgia előírásaival. A rádió- és tévéközvetítések irányelveit tartalmazó dokumentum sem létezik nálunk, amely számos országban már elkészült. A liturgikus intézetben ennek már folynak az előkészítő munkálatai.

Ezután megkérdezhetik az érintettek: akkor nekünk unalmas miséken kell részt vennünk? Egyáltalán nem. Csak a liturgia irányítói, a miséző pap, a kántor, a szkólavezető, a hitoktatók feladata, hogy az előírásoknak megfelelően állítsák össze a liturgikus ünneplést. Időt kell szentelni a liturgia szépségeinek megvalósítására.

Egy aktuális feladatra szeretném felhívni a figyelmet. Közép-Európa nyolc országa hónapról hónapra közösen imádkozik, és egyben megismerkedik az egyes országok életével. A napokban minden hazai plébánián, templomban megtalálható lesz annak a közös himnusznak a magyar szövege is, amelyet mindenütt már tanulnak és énekelnek. A kántorok feladata, hogy betanítsák és a szétküldött orgonakísérettel vezessék a nép énekét. Ebben az évben augusztus 20-án, Szent István király ünnepén a környező országokból is népes zarándokcsoportok érkeznek Budapestre a Szent István-napi ünnepségekre. Milyen felemelő lesz, hogy a teret betöltő énekek közt felcsendül az is, amelyet mindenki a saját nyelvén énekelhet.

Bízunk abban, hogy így lesz. Az eucharisztiát a szép, közös ének igazi ünnepléssé fogja emelni.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu