Az egyházüldözés ideológiája

1. rész

Előző cikksorozatunkra sok levelet kaptunk. A kommunizmus egyházüldözésével kapcsolatban többen feltették a kérdést: Mi az oka a kommunizmus ateizmusának és vallásellenességének? Miért üldözte e rendszer az egyházat, a vallást? Hogyan tudta követői számára igazolni tételét, mely szerint az egyházat meg kell semmisíteni? Hogyan tudta elfogadtatni követőivel - akik közt bizonyára sok jóindulatú ember volt - mindazt az embertelenséget, hazugságot, gyilkosságot, amelyet elkövetett? Megkísérlünk röviden válaszolni ezekre a kérdésekre.

A marxi, lenini vallásfelfogás

Friedrich Engels és Karl Marx szerint: a vallás torz tudat az emberben, a társadalomban. Mivel az ember el van nyomva, mivel a földön nem találja meg boldogságát (az osztálytársadalomban meglévő szükségszerű elnyomás, illetve kizsákmányolás következében), teremt magának egy hamis álomvilágot, amely a földön vigaszt nyújt neki kizsákmányoltságában. Ez a vallás, amely arról beszél, hogy a földi nyomorúság után majd boldogok lehetünk. A vallás tehát - mondják - az ember kizsákmányolásából fakad, és azt fenntartja. Az embert rá kell vezetni, hogy a földön kell megtalálnia a boldogságot, egy igazságos társadalomban. Az igazságos társadalom létrejöttének - az elnyomók elűzésének - legnagyobb akadálya a vallás, s annak képviselője, az egyház. A társadalom megváltoztatásának első lépése tehát az egyház megsemmisítése (vö. Engels, F.: Anti-Dühring. 310., Nyíri T.: A filozófiai gondolkodás fejlődése, 381-395).

Lenin, majd Sztálin Marx és Engels nézetét követte, sőt radikalizálta. Szerintük a vallás megsemmisülésére nem szabad várni (ahogyan Engels gondolta, mondván, hogy a vallás a tudomány fejlődésével párhuzamosan magától meg fog semmisülni). A társadalmi haladás érdekében a vallást és az egyházakat meg kell semmisíteni.

A lenini, sztálini erkölcs alapelve

Lenin meg is teremtette azt az ideológiát és erkölcsöt, amely igazolja a vallás megsemmisítését, s lényegében igazolta mindazt az embertelenséget, amelyet a kommunizmus történelme során végbevitt:

Számunkra az erkölcs a proletár osztályharc érdekeinek van alárendelve. Erkölcs az, ami elősegíti a kizsákmányoló társadalom elpusztítását, valamennyi dolgozó egyesülését a proletariátus körül. (V. I. Lenin összes művei, 31. kötet. Bp. 1949, 53, 94.)

Erkölcs tehát az, ami a proletárdiktatúra érdekeit szolgálja. E tétel alapján megszűnik az erkölcs, mert azt, hogy mi szolgálja a proletárdiktatúra érdekeit, a mindenkori kommunista vezetés vagy diktátor határozhatja meg. Így érthető (és "erkölcsös") volt a Szovjetunióban húsz millió ember kiirtása, Kínában hatvanöt millió ember pusztulásra ítélése, a kommunista rendszerekben összevéve mintegy százmillió ember meggyilkolása vagy halálba küldése (vö. Courtois S.: A kommunizmus fekete könyve. Bp., 2000, 12.). Így elfogadhatóvá válik az egyházak kipusztítása, köztük a magyar egyház elleni harc, a koncepciós perek, gyilkosságok sorozata.

Kedves fiatalabb olvasó! Az erkölcs e meghatározását így tanulták még szüleid is. Előveheted tankönyveiket, s azokban nyíltan vagy rejtve megtalálod az itt leírtakat. Ha könyvtárba jársz, nézd meg Lenin műveit. Így hirdették, és ennek alapján - erkölcsileg "igazoltan" - vezették a terrorcselekményeket a kommunista rendszer hazai képviselői is.

Ennek az erkölcsnek a "részletezését" a Szovjetunióban dolgozták ki. Kiirtották mindazokat, akik a proletárdiktatúra útjában látszottak állni. Egyházi vonatkozásban kiirtották a papokat, szerzeteseket, bezárták a templomokat. A gyermekek vallásos nevelése büntetendő cselekmény volt, s ellenforradalmi agitációnak számított. Ha kiderült, hogy egy szülő vallásosságra neveli gyermekét, s emiatt bíróság elé került, adtak neki még egy lehetőséget, hogy megtagadja vallását (1926 BTK 148. paragrafus).

A francia forradalom megelőzte a Szovjetuniót és a kommunizmust e cselekvésmódban. A francia forradalmat a kommunista országok diákjai csak "nagy"-nak ismerték meg. Igaz, a felvilágosodás világa is szívesen hívta annak. Valójában miközben ez a forradalom meghirdette a "szabadság, egyenlősé, testvériség" nagyszerű eszméit, azokat legkevésbé sem valósította meg. Első széles körű hirdetője volt az ateizmusnak s az erkölcsi relativizmusnak. A Kommün november 6-i döntésével elkezdték az egyház és a vallásos hit megsemmisítését. (Miközben "pótlékul" a tömegek számára megkíséreltek egy "új vallást" teremteni.) A gyümölcsök csakhamar megteremtek: 1792-ben Danton hallgatólagos beleegyezésével a sansculotte-ok 1100 foglyot végeztek ki ítélet nélkül. A szerzeteseket, valamint a papokat, akik nem esküdtek fel az új rendre, száműzték vagy kivégezték. 1794 elejére alig volt Franciaországban működő templom. Közben a forradalom közismerten "felfalta saját gyermekeit" (amint ez a kommunizmusban is történt, a kommunisták elleni koncepciós perekben.). Először Robespierre-t végezték ki, majd szinte a forradalom minden vezetője vérpadra került. (A francia forradalom és az egyházüldözés történetét dolgozta fel az ifjúság számára W. HünnermannA vérpad árnyékában című könyve, Bp., Ecclesia, 1996.)

(folytatjuk)

Tomka Ferenc

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu