 |
|
 |
 |
"Minek szól bele a pápa?"
"Két emberre tartozik, hogy szeretik egymást vagy sem. Minek szól bele a pápa, ez nem rá tartozik" - hallhattuk a nemzetközi hírszolgálatok tálalásában néhány önkényesen megkérdezett személy véleményét a Hittani Kongregáció legújabb dokumentumáról, melynek pontos címe: Megfontolások a homoszexuális személyek együttélésének törvényes elismerésére vonatkozó tervekkel kapcsolatban. A semleges közvélemény-formálók véletlenül sem kérdeztek meg olyanokat, akik támogatják a Szentszék álláspontját, nehogy úgy tűnjék, hogy részrehajlóak a többségi vélemény irányában. Így a Szent Péter téren tüntetők maroknyi csapatának handabandázását élvezhettük világszerte, és a tájékozatlan médiafogyasztóban valóban felmerülhetett a kérdés, hogy miért is avatkozik a Vatikán olyan dolgokba, amelyekhez semmi köze. "Szabadságban élünk, mindenkinek joga van azt szeretni, akit akar." Csakhogy a kérdés lényege nem ez. Egyre több nyugati demokráciában a homoszexuális élettársi kapcsolat ugyanolyan törvényi elismerést és kedvezményeket élvez, mint a házasság és a család intézménye. A képlet mindenütt a magánélet szférájából indul ki: két azonos nemű ember vonzódik egymáshoz. Utána rájönnek, hogy a hitelek, adókedvezmények, örökösödés terén a társadalom nagyobb biztonságot ad a házasságban és családban élőknek - nem is szólva a gyermektartási pótlékról -, következésképpen őket úgymond hátrányban részesíti. Ezen a szinten a kérdés már nem az, hogy erkölcsileg és társadalmilag helyes vagy helytelen-e ez a magatartásforma, a hangsúly csupán arra terelődött, hogy egy csoport nem részesül ugyanazokban a törvényi és anyagi elismerésekben, mint a másik, ezt a helyzetet pedig orvosolni kell. A Hittani Kongregáció dokumentuma felteszi az i-re a pontot: a homoszexuális élettársi kapcsolat még analóg értelemben sem tölti be azt a feladatot, amely miatt a házasság és a család sajátságos és minőségi elismerést kap. Sokan már a Szentszéknek ezt a kendőzetlen állásfoglalását is túlzásnak vélték, pedig nem elégszik meg ennyivel. A katolikus hívő kötelessége - olvashatjuk -, hogy hangsúlyozza a jelenség erkölcstelen jellegét, és kérje az államtól annak bizonyos korlátok között tartását, a képviselőknek pedig "erkölcsi kötelességük", hogy megakadályozzanak minden olyan törvénytervezetet, amely legális elismerést akar adni a homoszexuális élettársi kapcsolatoknak. A józan ész nem igazolhat olyan törvényt, amely ellentétes a természetes erkölcsi törvénnyel. A katolikus egyház tapintattal és tisztelettel áll a homoszexuális személyek mellett, de azt határozottan visszautasítja, hogy a törvényhozás egyenlőségjelet tegyen a homoszexuális és heteroszexuális házasság és család közé. Természetesen a törvényhozás önálló és független a Hittani Kongregáció megfontolásaitól, csakúgy, mint a józan észtől, az erkölcsi törvénytől vagy a társadalmi kényszerektől. Ezért is fordulhat elő, hogy megszavazza az abortuszról, az eutanáziáról vagy akár a homoszexuálisok egyenlő jogairól szóló törvényt.
Papp Tamás
|
 |
 |