Mirandola fordulása

Ijjas Antal elfeledett regényéről

Előbb Széchenyi kapitány című nagyszerű regényét olvastam? Vagy az írót láttam és hallottam egy Horánszky utcai előadóteremben, amikor a népi irodalomról beszélt? Nehéz eldönteni, de talán nem is fontos. Nyolcadikos gimnazista voltam, akkor történt ez is, az is.

Nem sokkal később, érettségi után ismertem meg Ijjas Antalt. Róla van szó. Egy nyomdában történt. Magam hírlapíró-süvölvény-slapajként a lapcsinálás technikai művészetét tanulgattam Géza bácsitól, a legendás hírű nyomdai szerkesztőtől. S egyszer a szomszédos tördelőasztalnál föltűnt a középtermetűnél valamivel alacsonyabb, szemüveges író; a Magyar Vetés című újságot tördelte.

Tizennyolc évem gátlástalanságával odavágódtam elé, bemutatkoztam, máris a nekem kedves Széchenyi-regényét említettem, meg a népi írókról elhangzott előadását. Nem is volt hát ez olyan balkörmű ismerkedés, csak kissé szertelen. Láttam atekintetén: jólesik neki a diákos szógörgeteg.

Beszélgetéseink folytatódtak, mikor 1944. április 3-án a baljóslatú szirénázás a nyomda pincéjébe zavart minket, s máris hallatszottak a messzi robbanások - mi éppen ott tartottunk, mi lesz most a Nemzeti Színház igazgatójával, akit éppen leváltottak.

Amikor a város ostroma után lassan újraindult az élet, ott ülhettem a társaság benjáminjaként Ijjas Antal Szentkirályi utcai lakásának egyik szobájában, a Stephaneum Nyomda épületében, az Új Ember indulásánál. Pénzes Balduin lett a főszerkesztő, Ijjas szerkesztett, Ujlaki Andor, Kézai Béla, Saád Béla, Szigeti Endre írt, telefonált, szervezett; az a lakás volt az első szerkesztőség. A helyi nyomdában még kézi szedéssel készültek a lap első számai; ott sürögtem-forogtam a tördelésnél.

Ijjas Tóni bá´ (nekem az volt) egyszer munka közben arról beszélt: csökkeni fog a hasonlatok száma a szépirodalomban... És hogy Déry TiborAlvilági játékok című új kötetében milyen páratlan novellák vannak, különösképpen az, amelyiknek egy váratlanul és fantasztikus hatással megjelenő ló a hőse.

Aztán a mai helyére került az Új Ember szerkesztősége. Úgy emlékszem, karácsony közeledvén, egy este - "belsők" és "külsők" - a Félgyertyásnak becézett hajdani kiskocsmában gyűltünk össze. Berda József, a költő is ott volt, bájos férfiraccsolással mondta el egy Esztergomról zengő versét...

Mindez eszembe jutott a minap Szegeden; a Kárász utcai jeles antikváriumban, amikor a pulton egymás mögött sorakozó, odaterített könyvek közül a kezembe került a Mirandola fordulása című Ijjas Antal-regény! Nem tudtam, hogy van ilyen, ő soha nem említette. Az 1963-as Magyar irodalmi lexikon felsorol ugyan tíz (!) Ijjas-opust, a végén a Széchenyi kapitányt, utána egy "stb."-jelet tesz. A 2000-ben kiadott Új magyar irodalmi lexikon sem említi e regényt.

Érdekes viszont, hogy adatot, sőt rövid méltatást Várkonyi Nándornak az Újabb magyar irodalom (1880-1940) című, 1942-es kötetében találtam. Innét tudható meg, mert a regényben nincs évszám, hogy a Mirandola fordulása 1937-ben jelent meg, Ijjas harmincegy éves volt akkor. Az írót így jellemzi Várkonyi: Szellemi hazája Olaszország, mégpedig a toscanai renaissance... A kor lelkét éli újra át, meglepő írói sikerrel... Pico della Mirandola életregényében is a túlfűtött szenvedélyes légkör az igazi anyaga, amelyet a lázas, döntő pillanatokban mintegy összesűrít. Előadása komoly, szinte monoton, révületszerű feszültség remeg benne... Felfogása katolikus, ami segít tárgyai mélyebb megértésében.

Mennyire fáj, hogy Ijjas Antalnak - aki 1980. október 21-én hagyta itt a földi életet és a szerkesztőséget - nem mondhatom el: az utóbbi időkben egyik nagy olvasói élményem ez a regénye. Giovanni Picóról, Mirandola grófjáról (1463-1494), a humanistáról és filozófusról csak Luigi Zambra professzor úrtól hallottam valamennyit, olasz szakos egyetemi polgárként. És most e fiatal írónak ez a regénye (ez a "stb." - könyv?) az idősebb: mesterekhez méltóan idézi föl a firenzei reneszánsznak azt a történelmi pillanatát, amikor Lorenzo Medici már haldoklik, és Savonarola már készen áll a "rendszerváltásra".

Mindvégig sűrű a regény atmoszférája Mirandola grófja körül, akit bizonyos tételei miatt kitagad az egyház, majd két év múlva visszaölel. Az egész történésen átvonul Madonna Agatha poétikusan, mélységes lírával megrajzolt alakja, az asszonyé, akinek arcvonásai közül "hósápadt sugárzás" tört elő.

Mesterien szerkesztett, nyelvi szépségekben gazdag munkát tett le Ijjas Antal 1937-ben az olvasók asztalára, méltó rangú ifjabb társaként Karinthy Frigyesnek, aki az Utazás a koponyám körüllel, Harsányi Zsoltnak, aki az És mégis mozog a földdel (regény egy másik olaszról, Galileiről;) Pap Károlynak, aki Az Azarellel, Veres Péternek, aki a Számadással gazdagította ugyanabban az évben a magyar irodalmat.

"Satöbbi-könyv" a Mirandola fordulása? Nem. Csupán egy a méltatlanul elfelejtett regények közül. Itt és most azért adok róla hírt, hogy visszakerüljön a könyvespolcokra.

Dalos László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu