Rákóczi- és kuruc emlékhelyek Európában (XI.)

Francia földön: Versailles-Grosbois-Marseille

Rákóczi és a Napkirály 1712. február 12-én találkozott a versailles-i királyi palotában. XIV. Lajos kitüntető szívélyességgel fogadta a bujdosó államférfit, aki felé az egész francia társadalom nagy tisztelettel és érdeklődéssel fordult. Párizsban ekkor divatos módon a menekült uralkodóknak, egykori szövetségeseknek kijáró megkülönböztető - de sajnos nem több, tehát nem szuverén fejedelemnek kijáró - tisztelettel tekintettek a messziről érkezett főúrra.

A yerres-i (grosbois-i) emlékmű - magyar-francia tiszteledadás Rákóczi emlékoszlopánál

Az udvar közelében egy ideig a ma már Párizs belső területeinek számító Chaillot és Passy környéki házaiban, majd Marly-le-Roi-ban élt Rákóczi. A kuruc tisztikar egy része a Szajna-parti Hotel de Transylvanie-ban (ma Quai Malaquais 9., a bal parton, a Francia Akadémia közelében) tanyázott.

Abban az épületben, amely "nagy életéről", kockajátékairól lett híres, s amelyről még Prévost abbé Manon Lescaut-jában is olvashatunk. Párizs prefektusának figyelmét is felkeltő, "egyre hangosabb" épületben a szerencsejátékoknak hódoltak a csataterek egykori hősei (túlzottan is ügyesen). A fejedelem a kockajátékokból magát eltartó néhány kuruc tiszt sorsát is kénytelen volt pénzbeli támogatással rendezni (a botrányok elkerülése végett).

Rákóczi kezdetben a meghívó főurakkal vadászaton, vacsorákon, s a királlyal, udvari emberekkel való beszélgetéseken töltötte idejét. Ezek a társas programok a francia arisztokráciával és különféle követekkel nála nagyon is célzatosak volta: a szövetségkeresés reménységét jelentették. Ekkoriban írta Vay Ádámnak és Bercsényi Miklósnak: ...alig várom, hogy a mindennapi vadászat alatt kivadászhassam hazám boldogulásának fundamentumát.

Egy pillanatra sem feledkezett meg nemzete szolgálatáról a fejedelem. Azonban az ünneplések után fájdalmas tények következtek. A kontinens békéjét "rendező" tárgyalásokon (Utrecht, Rastatt) Magyarország sorsa, jogos kérései szóba sem kerültek. Ezek a mellőzések, valamint az őt pártoló, megöregedett király halála (1715. szeptember 1-jén) Rákóczit visszavonulásra késztette.

A Párizs közeli Grosbois (a ma jeles emlékhelyként ismert Yerres) kolostorában a janzenista kamalduli rend csendes, alázatos életvitelébe húzódott vissza. Ügyének mellőzése után az udvar talmi pompáját megelégelte a mélyen vallásos fejedelem.

Ezért - mint a múló dicsőség és a tisztesség válaszútja előtt annyiszor - egyértelmű volt választása. Most a szerzetesek munkás hétköznapjait választotta. Itt kezdte meg Confessio peccatoris című művének, valamint Memoire-jainak írását.

Arisztokrata körökben kezdetben nagy feltűnést keltett a kitűnő társalgó és vadász érthetetlen "lemondása" az élet örömeiről. E meglepetés még az oroszok uralkodójának is felkeltette figyelmét, és odakíváncsiskodva Nagy Péter cár megcsodálta a rendkívüli embert. A bujdosó kíséret egyik tagját - a református nemesúrt, Ilosvay Jánost - Rákóczi kolostori életvitele annyira megindította, hogy ezért katolikus hitre tért. A források alapján joggal állíthatjuk: Rákóczi 1717 augusztusáig, Törökországba indulásáig e kolostorban, e környék fái alatt érezhette legjobban magát bujdosása évei alatt. Ezt végrendelete is bizonyítja. Szívét ugyanis kívánsága szerint itt hantolták el, mely ereklye feltételezett helye fölött oszlop emeltetett 1937-ben. A fejfaszerű oszlop az egykori kolostor kertjének helyén azóta is zarándokhely. Minden év szeptemberében a franciaországi magyar kolónia és Yerres város megemlékező helye. Számos, itt felsorolhatatlan jel őrzi máig szabadságharcunk emlékét. Így Franciaországban a nagy Bercsényi fia, Bercsényi László által Európában is elterjedt (máig hagyományukat őrző) huszárezredek sora, s a jó száz évvel később Európa hangversenytermeiben is forradalmi tüzet keltő Rákóczi-induló, Hector Berlioz szerzeménye.

Rövid párizsi búcsú és felkészülés után 1717. augusztus végén indult Marseille irányába Zrínyi Ilona negyvenegy éves bujdosásra kényszerült fia. Az osztrák kémek, bérgyilkosok várható csapdáinak megkerülésével kocsival érkezett Lyonba, majd a Rhone folyón hajózva haladt délre a tenger felé. Marseilles kikötőjébe érkezett.

1717. szeptember 15-én Törökországba induló hajója fedélzetére szállt hűséges kíséretével. Csak a török szultánnak szánt ajándékok érkezése után bontott vitorlát

Marseille kikötőjéből az "Ange Gabriel" fedélzetén egy újabb szövetség reményével indult útjára a fejedelem - akkor még nem sejtett - végső állomáshelye felé...

Messik Miklós

Magyar Emlékekért a Világban Egyesület

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu