"Köszönjük, Szentatya"

Ezzel a címmel kértük olvasóinkat, hogy II. János Pál pápa megválasztásának huszonötödik évfordulója alkalmából írják meg azokat a személyes élményeiket, amelyeket vele kapcsolatban éltek át, amelyeket valamiképpen neki köszönhetnek. Az első tanúságtételek megérkeztek szerkesztőségünkbe, kettőt bemutatunk közülük, és szeretettel várjuk a továbbiakat. (Új Ember, 1053 Bp., Kossuth L. u. 1. - a borítékra írják rá: "Köszönjük Szentatya".)

A Szentatya az Akadémián

Szobrászművész vagyok, elmúltam ötvenhárom éves, három gyermek (kettő közülük már felnőtt) édesanyja. Férjem szintén szobrászművész és tanár. Negyvenéves korom táján egyre nőtt a vágy bennem, hogy újra átéljem az anyaság semmi máshoz nem fogható, csodálatos élményét, annak ellenére, hogy az alkotói késztetés és a már meglévő két gyermekem nevelése időben és energiában teljesen kitöltötte életemet. Az újra megélhető anyaság iránti vágy egyre fokozódott bennem, szinte állandó kísérőjévé vált mindennapjaimnak. Ugyanakkor a félelem és a kétely is hasonló kínokat okozott, hisz tudtam, hogy a korom már nem igazán ideális egy újabb anyasághoz. Igyekeztem a munkába temetkezni, és mindennapi kötelességeimnek átadni magam. Váratlanul teherbe estem, óriási boldogságot szerezve családomnak és önmagamnak. Sajnos nyolc hét után a terhesség spontán megszakadt, és én úgy éreztem, maga alá temet a rám szakadt bánat. Orvosom hideg tárgyilagossággal adta tudomásomra, hogy Csernobil óta a nők rendszeresen elvetélnek, és verjem ki a negyvenéves fejemből az anyaság gondolatát egyszer s mindenkorra; örüljek két egészséges gyermekemnek és alkotói sikereimnek. Mindez 1990-ben történt.

Közben az újjászerveződött Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjai sorába választott. Ez azért fontos tényező, mert II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatása alkalmából a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében előadást tartott a művészek hivatásáról a mai világban, és az előadás végén megáldotta a jelenlévőket. Ekkor hálát adtam a Jóistennek kettős hivatásomért, ezért a kivételes nagy ajándékért. Itt elhatároztam, hogy életem további alakulását Isten kezébe helyezem. A pápai áldás hatására végtelen nyugalom és boldogság áradt szét bennem; úgy éreztem, hogy megszabadultam korábbi kínzó terhemtől és vágyamtól. 1991. augusztus 20-át írtuk akkor...

1992. május 16-án egészséges leánygyermeknek adtam életet. Kislányom, Réka, az idén tavasszal ünnepelte tizenegyedik születésnapját.

Istennek legyen hála!

Lugossy Mária szobrászművész

A pápa beszéde

A Szentatya első magyarországi látogatása legelső állomása és ünnepélyes szentmiséje Esztergomban volt, a bazilika előtti téren. Mint a papnevelő intézet prefektusa, azt a feladatot kaptam, hogy Barsi Balázs ferences atyával vezessük a ráhangolódás, a kommentár, az énekek, a nép közös imádságának menetét. Már sokkal előbb gyűjtögettem az anyagot, a páratlan eucharisztikus ünneplés részleteinek magyarázatát, a használatba vett szent edények, képek, ruhák történetét, és így tovább. Amíg Balázs atya hatalmas gesztusokkal vezényelte a válaszok, alleluják, gregorián és népének-részek együtt zengett részeit, kissé megilletődve, izgalommal tartottam kezemben a mappát, és foglaltuk el helyünket a központi oltár közelében lévő mikrofonnál. A hosszú készület ideje hamar elröppent, a Szentatya megérkezett, lement a bazilika kriptájába Mindszenty József bíboros sírjához, majd elkezdődött a szentmise. Amikor nem volt szerepünk, leültünk. A gondviselés úgy hozta, hogy éppen Stanislaw Dziwisz püspök mellé kerültem, aki a pápa magántitkára, még krakkói érsek korából. A pápa szentbeszéde után odajárult a Szentatya elé, elvette tőle a lapokat, amelyekre beszéde volt írva, hátralépett a székéhez, majd a kezembe nyomta a lapokat.

Hirtelen nem értettem, talán csak azért, hogy megnézzem? Igyekeztem visszaadni neki, ő azonban határozottam ismételte: "É per Lei, é Sua..." Te jó ég - gondoltam -, ha ezt én elteszem, hiányozni fog a vatikáni archívumban éppen az esztergomi beszéd... "Come mai?" - hogyhogy - kérdeztem? Mire elmosolyodott és azt válaszolta: otthon megvan számítógépben, az Öné lehet! Így őrzöm ma is a pápa esztergomi beszédének eredeti lapjait, amelyről felolvasta a beszédét. Ereklye? Az. A részvétel, a szolgálat minden külső jutalmánál kedvesebb... Az égből pottyant - de nincsenek véletlenek...

Pákozdi István egyetemi lelkész

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu