|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Jézus osztozik az életünkben Silouane Ponga atya Homokkomáromban A "Tábor Hegyi Napok"-ra idén több mint száz fiatal érkezett Homokkomáromba, a Nyolc Boldogság Közösség lelkigyakorlatos táborába. Sokan nem is titkolják, hogy leginkább Silouane Ponga atya előadásait várják. Amikor a fiatal gaboni atya belép a templomba, megváltozik a légkör. Elkezd beszélni, és felforrósodik a levegő. Tizenöt éve papja a Nyolc Boldogság Közösségnek, ő Afrika provinciálisa, filozófus, a teológia doktora, aki a karizmatikus megújulás áramlatában végez igehirdetői szolgálatot a világ minden táján. Nem azért jött, hogy teológiai fejtegetéseket tartson, hanem buzdít és tanúságot tesz az Isten végtelen szeretetéről. Magával ragadó prédikátor, akinek szavai lángra gyújtják a szíveket. Kérdésünkre, hogy szerinte mire van leginkább szükségük a fiataloknak, így válaszol: - Úgy vélem, a fiataloknak ahhoz, hogy belépjenek az életbe, a világ minden táján arra van szükségük, hogy erőteljesen megtapasztalják a szeretetet. Ha nem találkoznak Isten szeretetével, úgy emberi kapcsolatokban keresik azt, ami csalódásokkal jár akkor, ha ez az emberi szeretet nem az Isten szeretetéből forrásozik. Az egyháznak bátran kellene hirdetnie, hogy az üdvösség, amelyet Krisztus kínál föl számunkra, mindenekelőtt Isten Jézusban testet öltött szeretetének megtapasztalása. Hogyan lehet tapasztalatot szerezni Isten szeretetéről? - Hiszem, hogy az emberi szeretettel ellentétben Isten szeretete feltétel nélküli és ingyenes. Isten nem valami meghatározott okból szeret bennünket, hanem azért, hogy üdvösségünk legyen. Isten szeretetét valójában akkor tapasztaljuk meg, amikor a minket romboló hamis szeretettől megszabadulunk. Ehhez szükségünk van tanúságtevőkre, akik maguk is Isten szeretetében élnek. Éppen a tanúságtevők hiányoznak legjobban napjainkban... - A keresztények nincsenek tudatában, hogy mindannyiunk feladata, hogy ne csak megértsük a hit tanításait, hanem meg is éljük azokat. Ezért az egyház nemcsak hisz a szentségekben, hanem él is velük. Ugyanez érvényes Isten szeretetére is: az egyháznak nemcsak hinnie kell Isten szeretetében, hanem a keresztényeknek meg is kell élniük azt. Ezért van szükség a hitüket megvalló és megélő keresztények tanúságtételére és a szentek példájára. A szentek ugyanolyan emberek, mint mi mindannyian, de teljességgel Isten szeretetében élnek, bizonyítván, hogy ez bármelyikünk számára lehetséges. Miért választotta elmélkedéseinek vezérfonalául a rózsafüzér új titkait? - A világosság titkaiban kézzelfoghatóan tapasztaljuk Jézus közelségét. Ő a mi életünket éli, akárcsak mi, felveszi a keresztséget, úgy vesz részt az emberi élet eseményein, mint mi. Csodáin keresztül elmondja nekünk, hogy ismeri a szenvedéseinket és el akarja venni azokat. A színeváltozás eseményével arra hívja föl a figyelmünket, hogy az életünk az Isten dicsőségének tükrözésére hivatott. Végül Jézus, aki az oltáriszentséget adja, azt üzeni, hogy számunkra az a valódi élet, amelyet ő ad, és szükségünk van arra, hogy ne csak a földi életünket éljük meg, hanem az élet teljességét, amelyet az oltáriszentségen keresztül kapunk. Szép gondolata II. János Pál pápának, hogy a rózsafüzér titkaihoz Jézus életének a titkait hozzáfűzte, melyekben azt látjuk, hogy Jézus osztozik az életünkben. M. A. ZS.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|