Czigány György

Tíz mondat a fölemelkedésről

Szinte modern szimbólum: a repülőterek futópályái remek és széles utak, de rövidek és nem vezetnek sehova... Kilencven tonnányi súllyal vágtatni rajtuk hosszan életveszélyes: az út végét kerítés jelzi; erdő, szántóföld, házfalak, üzemek csarnokai állnak a száguldás útjában. A repülőgép csak műszaki okból és csak a nekifutás elején szakíthatja meg iramát. A lendületet, mely a kedélyesen társalgó, képesújságot nézegető utasokkal telt hatalmas gép "versenyautó" természetét hirtelen a gólyamadár vagy sas légi törvényeinek nyugalmához szelídíti. Régi idők embere, ha láthatná egy repülőgép startját, csak torokszorító félelmet érezne. Azt hinné, a gyorsulás katasztrófába torkollhat csak: a fölemelkedés esélyében aligha bízna, a repülést képtelenségnek tartaná.

Amikor a pilóta (köztük épp az én leányom is) magára húzza a kormányszarvakat, akkor - az "airborne" pillanatában - megszületik új lételeme a sebességnek: fölszállás, diadalmas öröme a fölemelkedésnek. Némi kockázat van ebben a vágtában, de a remény bizonyossága erősebb.

Mint a keresztény hite. Mely valamiképpen így rántja át az embert élete végén a számára akkor megszülető túlvilági létbe.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu