SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT

"Élő kenyér"

Évközi 19. vasárnap - Jn 6,41-52

János evangéliuma látványosan kevesebb csodát ír le, mint a szinoptikus evangéliumok. De ha leír egy csodát, akkor annak szimbolikáját jobban kihasználja, mint a többiek. János evangéliuma jobban érti, sőt meg is magyarázza Jézus gesztusnyelvét. Legtöbbször ez azt jelenti, hogy a csodához egy hosszú beszéd kapcsolódik.

A János-evangélium beszédeire, a vitaszituáció vagy a félreértés jellemző. Bár tartalmukban sok esetben már az első század teológiai és szentségtani kérdéseivel foglalkoznak ezek a beszédek, módszerükben közelebb állnak Jézus oktatási stílusához. A nyilvános tereken nem lehetett úgy beszélni a tömeghez, hogy az előadó ne dialogizált volna a hallgatósággal. Jézus feltehetően egy kritikai megjegyzéssel vagy egy félreérthető kijelentéssel keltette fel a "tömeg" érdeklődését, és ezt követte a tanítás kifejtése, állandó közbeszólások közepette.

A kenyérszaporítás kapcsán említi meg Jézus, hogy ő az "égből alászállott élő kenyér". Ez a kijelentés indítja el a vitát közte és a "zsidók" között. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy János közössége jórészt zsidókból állott, és Jézus maga is zsidó volt, tehát a beszédben zsidók vitatkoznak zsidókkal, vagyis itt a "zsidók" szó a zsinagógához tartozókat jelenti.

A vita középpontjában Jézus természetének nagy dilemmája áll: földi vagy mennyei természetű emberről van-e szó? A kenyér-beszéd szemita nyelvezetben a kalkedóni zsinat (451) által megfogalmazott egy személy, két természet problematikával foglalkozik, de nem a zsinat szellemi légkörében.

A hallgatóság csak a földi apáról beszél, Jézus válaszul többször is a Mennyei Atyát említi. Jézus isteni természetét és mennyei eredetét a vitatkozó hallgatóság nem képes felismerni. Úgy tűnik, Jézus tudatában van annak, hogy hallgatói nem tudják, és nem is akarják megtenni ezt a hitbeli lépést. Úgy tekint rájuk, mint akik végérvényesen a másik parton maradtak. Ezt a titkot csak Jézus tanításából és az Atya kegyelmi segítségével lehet megérteni. Az isteni tanítás nem helyettesíti a kegyelmi segítséget. Jézus prédikációjában nyoma sincs a kezdeti Pál-prédikációk nagy optimizmusának, nem bízik abban, hogy mindenki megérti őt és tanítását. Világosan látja, a követők mellett mindig lesznek ellenségei is. A Jézusról szóló igehirdetés mindig is megosztotta az embereket, és meg is fogja osztani.

Jézus "élő kenyérként" és ételként tételezi magát, beszédesen előkészítve az eucharisztia-tant. Akadtak egzegéták, akik úgy vélték, hogy az "élő kenyér" kifejezésnek az evangélium első verziójában nem volt szentségtani jellege. Azt mindenesetre biztosan mondhatjuk, hogy húsvét előtt nincs értelme eucharisztiáról beszélni. Ha Jézus a kenyérszaporítás alkalmából tett ilyen kifejezést, azt teljes tartalmában csak húsvét után értette meg a keresztény közösség, amikor az evangélista és segítői már látták és élték az eucharisztikus gyakorlatot.

Benyik György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu