|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
"Oltalmad alá futunk..." Hálaadó búcsú Máriapócson Közel tizenötezer zarándok Máriát dicsérő éneke töltötte be Európa egyik leghíresebb búcsújáróhelyét, Máriapócsot, július 27-én, ahol a Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye fennállásának tizedik évfordulóján hálaadó búcsúra gyűltek össze a hívek. A karonülő gyermektől az idősebb korosztályig sokak ünnepe volt ez a nap, amely immár 330 éves hagyományra tekint vissza. A búcsú hangulata, lelkülete, a templomok előtt zászlókkal gyülekező csoportok látványa már az induláskor különös érzéssel töltötte el az embert, mint a hazafelé tartót, aki meggyorsítja lépteit, hogy mielőbb találkozhasson szeretteivel. 1696-ban az ikonosztáz Istenszülő-képén, Mária szeméből könnyek folytak. A különös jelenséget követő napon az akkorra már öszszeverődött nagy tömeg szeme láttára kapta vissza egészségét egy tiszt haldokló gyermeke. Hálából a gyermek édesanyja drágakővel díszített gyűrűt helyezett a kép elé, és ezzel kezdetét vette az azóta is folyamatosan tartó zarándoklat, amely ezt követően még számos csodás gyógyulás, megtérés színhelye lett. A könnyezést követően I. Lipót császár Bécsbe vitette a képet (ma a Stephansdomban látható), míg az eredeti kép helyére másolat készült, amely az eredetivel ellentétben még két alkalommal könnyezett. Feldíszített zászlókkal, Mária-képekkel érkeztek a különböző falvakból, városokból, mintegy hetven lelkipásztor vezetésével a zarándokok. Többen gyalogos processzióval, régi zarándok módjára. A nyolcvannégy éves Herczku Józsefné, igaz, csak a szomszéd faluból, de gyalogosan zarándokol minden hónapban a kegyhelyre. Úgy érzi, számára így teljes a búcsú, fáradságot nem kímélve köszöntve a Szűzanyát. Idősebb zarándokok emlékeznek "mezítlábas búcsúra", amikor ötven kilométerről mezítláb érkeztek a hívek köszönteni a "...Szép Szűz Máriát, az egeknek Királyné Asszonyát..." A távolabbi vidékekről érkezők zarándoklata egy hétig is eltartott, míg elérkeztek a Pócsi Szűzanyához. A máriapócsi nagybúcsúk ideje: július 20., Illés napja, augusztus 15., Nagyboldogaszszony ünnepe és szeptember 8., Kisboldogasszony napja. A Debrecen-nyíregyházi Egyházmegye 1996 óta július utolsó vasárnapját jelölte meg az egyházmegye búcsújának, amely azóta már a "nagybúcsúk" közé tartozik. Bosák Nándor, az egyházmegye főpásztora az elmúlt tíz évre visszatekintve hálaadó szavakkal köszöntötte a zarándokokat, és kérte a Szűzanya oltalmát, életadó kegyelmét a résztvevőkre, otthon maradtakra, családokra. Seregély István érsek homíliájában az "oltalmad alá futunk Istennek Szent Szülője...", a legrégebbi idők keresztény kincsei közé tartozó ima soraival köszöntötte a híveket, amely imádság még a görög és latin nyelven beszélő keresztény világ egysége idején keletkezett. Seregély István kérte a híveket, hogy a jövőbe vetett reménységgel imádkozzanak a kereszténység egységéért. Végül ő maga a "Bécsbe nem exportálható" könnyező Szűzanya közbenjárását kérte minden zarándok számára. Kovács Ágnes
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|