A szentekben szabad Istent dicsérem

Assisi Szent Klára ünnepére (augusztus 11.)

IV. Sándor pápa Assisi Klára szenttéavatási bullájában így ír: Ó, Klára, milyen sokféle címen ékesít téged a világosság. Világoskodtál már megtérésed előtt, de még inkább világoskodtál megtérésed után és rejtett szerzetesi életedben..., Te a példaadás fényességes tükrét állítottad a világ elé... Ó, milyen nagy ennek a fénynek hatalma, és milyen elbűvölő ennek a világosságnak ragyogása! Bár a klastrom szűk falai közé volt rekesztve, fénylő sugarait mégis messzire lövellte... ezen nincs mit csodálkoznunk; mert amint a lámpát egyszer meggyújtották és lángra lobbantották, nem lehetett többé elrejteni, hogy ne világoskodjék és ragyogó fényét ne hintse szét az Úr házában."

A pápa csodálatosan megérti s megmagyarázza e szavakban a szemlélődő élet értelmét és lényegét. Rámutat arra, hogy ne csupán a tapintható, mérhető, látható dolgokban lássuk az élet lényegét és szolgálatunk ťhasznosságátŤ, hiszen a lelki dolgokat illetően is fenyeget a materializmus szelleme. Tekintetünk gyakran túlságosan belesüpped e világ dolgaiba s azokból kiindulva próbáljuk értelmezni saját életünket és másokét. Istennek azonban nem sok beleszólást hagyunk mindebbe, az ember egyre inkább önmagából magyaráz mindent, a saját logikájából kiindulva. A szentek élete arra példa, hogy Isten belenyúl egy ember életébe. Szabadságot kap a cselekvésre anélkül, hogy az ember ťszabná megŤ, hogy Isten mit tehet s mit nem. Ami számunkra furcsának, logikátlannak vagy értelmetlennek, esetleg elégtelennek tűnik, arról le akarjuk beszélni Istent, vagyis nem fogadjuk be cselekvését. Az ember ebben éli ki szabadságát, pedig az éppen az volna, hogy igent tud mondani Istennek, s ebben semmi sem akadályozza meg.

...gyors futással, könnyű léptekkel és port alig érintő lábakkal, biztosan, vidáman és feltartóztathatatlanul haladj előre az üdvösség útján - e szavakkal biztatja Klára Prágai Ágnest, akinek életébe az Úr szintén radikálisan szólt bele, s emelte ki őt a karrier és pompa megtévesztő ragyogásából.

A szentekben Isten példákat ad mellénk, társakat, akik megtanítanak a teljes Istenre hagyatkozás küzdelmének vállalására. Assisi Klára még halála után 750 évvel is erre tanítja testvéreit. Krisztusban ő is szüntelenül közbenjár értünk az Atyánál. Ez éppúgy a rejtekben történik, mint élete sugárzása a klastrom falai között. Istenben, akihez szemünket, szívünket felemelni oly fontos és boldogító. Hiszen az emberi szomorúság fő oka az, hogy szemünk és szívünk a földhöz tapad. Csak az Alkotó mutathat rá az alkotás szépségére, értelmére. Így lehetett minden kor szentje nagyon is konkrét és hatékony földi életében, bármi volt is a hivatása. Istenből magyarázta önmaga élete, valamint a világ értelmét. Tőle kapta meg azt a konkrét küldetést, amellyel az egyházat és az egész világot Istenhez emelheti. Klára is Istentől várt mindent, s neki adott vissza mindent. Teljesen szabad volt, Isten szabadságának részese, örököse. Klára nem azért vonult el a világ szeme elől, hogy elmeneküljön attól, vagy közömbössé váljon iránta, hanem azért, hogy a lehető legnagyobb tisztasággal áradhasson Isten világossága a világra. De miért éppen így? Mert rajta keresztül az Úr így akart a világ Világossága lenni. Engedjük mi is, hogy Isten tehesse végre életünkben, életünkkel azt, amit akar! Ne féljünk... az Isten - Szeretet.

Klarissza nővérek

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu