Európa társvédőszentje

Edith Stein emlékezete

Breslaui ortodox zsidó család gyermeke volt Edith Stein, akit II. János Pál pápa 1998. október 11-én a Szent Péter téren ünnepélyesen szentté avatott. A bölcsész "doktorkisasszony" (ahogy diákjai nevezték) "megjárta a lélek hosszát" az Ószövetségtől a fenomenológián és az agnosztikus űrön át Keresztes Szent János misztikájáig, s bejárta Európát, hogy tanúságot tegyen arról az igazságról, amelyet 1921 egy csendes nyári éjszakáján Avilai Szent Teréz önéletrajzának olvasásakor talált meg.

Gyermekkorától természetes könynyedséggel nőtt bele az Ószövetség csodálatos világába. Özvegy édesanyja, az energikus Frau Stein hittel áthatott családi légkörben élte a Krisztus előtti szent asszonyok életét. Edith anyja ajkát lesve tanulta a zsoltárokat, s már korán birkózni kezdett a prófétai könyvek héber szövegével is. Belső viharokkal teljes kamaszkora billentette csak ki ebből a biztonságos övezetből. Nem fordult el a zsidó hit világától, szombatonként készséggel elkísérte idős anyját a zsinagógába, de maga akart utánaeredni saját élete benső igazságának.

A hosszú egyetemi évek során habzsolva tanulta mindazt, amit Breslau, Göttingen egyeteme felkínált neki. Elégedetlen maradt. Így került egy időre a filozófus Husserl szellemi bűvkörébe, egyben értelmesen vitatkozó kollégák, barátok társaságába. Keresők voltak mindahányan. Körülöttük recsegve-ropogva omladoztak Európa eresztékei; politikai, gazdasági, emberi problémák elbírhatatlan terhe nehezedett az egymással farkasszemet néző nemzetekre. A filozófia pedig közelről sem tudott kielégítő feleletet adni sem az egyén, sem a közösségek egzisztenciális kérdéseire.

Az első világháború Edith-et a véres valósággal szembesítette. Vöröskeresztes ápolónőként Németország és a monarchia hány sebesültje, haldokló katonája mellett állt, és tette, amit tudása és szíve diktált! Magyarul is megtanult néhány szót, hogy az idegen ajkú honvédekkel is tudjon baráti kapcsolatot teremteni. A természetfeletti Létezőbe vetett hite már régen homályba borult, Európa agóniájában pedig eltűnt a sarkcsillag is, amely lehetővé tette volna a tájékozódást.

Freiburgi summa cum laude doktorátusa után rövid ideig még kitartott Husserl mellett, aztán messze túlnőve mesterén és a fenomenológián, a rá jellemző határozottsággal otthagyta őt. Habilitálni szeretett volna, egyetemi karriert befutni. Ez valahol mindig elakadt, már csak azért is, mert letagadhatatlanul nő volt. Tudományos cikkei kevesekhez jutottak el, s így csak szűk körben arattak elismerést, benső kereséséről pedig nem beszélt. A lélek mélyvonulatának történései alig vagy egyáltalán nem közölhetőek...

Zsákutcában, sűrűsödő homályban, benső magányban tapogatózva még mindig keresett. A találomra kihúzott kötet szerzője, Keresztes Szent János, az időben és térben távoli spanyol misztikus szakította fel előtte a lezárt horizontot. "Ez az igazság!" - hajtotta be a könyvet. Vagyis Krisztus.

Lépései most már világos úton követték egymást: intenzív felkészülés, majd Bergzabernben keresztség, első szentáldozás s ezzel együtt boldog hazatalálás abba a közösségbe, amely az ószövetségből nőtt ki, és azóta életadó ívvel fogja át a világot.

Mint annyi más konvertita, Edith is megtérése pillanatától katolikus. A külső európai keretek egyre összébb zsugorodtak körülötte. Hite és a felismert igazság erejében ugyan még járta német hazáját és a külföldet, szerény egyéniségével s ragyogóan felépített előadásaival mindenütt a Lélek, az együtt gondolkodás és a krisztusi értékek zónájába sodorta hallgatóságát. Miért is beszélt oly gyakran Árpád-házi Szent Erzsébetről? Hosszú tanulmányt is publikált róla, meg volt ugyanis győződve arról, hogy Európa jövőjét a keresztény nők és családok tudják jobbra fordítani. Eközben nyolc éven át tanított egy speyeri katolikus leányiskolában; nevelte a jövő nemzedékét. Nem szégyellte az aprómunkát, született pedagógus volt. Szabad idejében pedig Aquinói Szent Tamást fordított.

Amikor rövid docensi működés után 1933-ban a Münsteri Pedagógiai Intézet kapuja is becsapódott előtte, külsőleg úgy tűnt, nincs többé helye náci tébolyba zuhanó hazájában. A radikális őrületre csak a radikális odaadás lehetett a válasz. A 42. évében járó Edith Stein végre teljesülni látta régi vágyát: belépett a kölni Kármelbe. Nem tagadta meg zsidó mivoltát - amint ezt egyesek szemére vetették -, hanem szívében hordozva az Ószövetség kincseit, a szeretet Új Szövetsége teljességét akarta élni. Anyja megszakított vele minden kapcsolatot, a családból csak Róza nővére állt mellé. Vértanúhalálukban is együtt maradtak...

A választott nép leánya most kezdte átlátni hivatása mélységeit. A Kármel rácsos fogadójában régi barátoktól értesült a náci ideológia diabolikus térhódításáról, a brutális üldözés, deportálás borzalmairól... A Keresztről nevezett Teresa Benedicta nővért örökfogadalma napján megkérdezték, hogy érzi magát. A válasz így hangzott: "Mint a Bárány jegyese." Útja, a nevével is magára vett Kereszt útja egyre keskenyebbé vált, stációi meredekbe kanyarodtak.

1938 szilveszter éjszakáján a hollandiai Echt kolostorába menekítették át. Elöljárója engedélyével felajánlotta magát a békéért. Az "utolsó óra" feszültségében élve, Keresztes Szent János születésének ötszázadik évfordulójára megírta A Kereszt tudománya (Kreuzeswissenschaft) című művét. Minden szabad pillanatában ezen dolgozott. A lángban álló Európa fölött ezt az egyetlen Fényt szemlélte, Krisztus keresztjét. Cellájában vagy imahelyén gyakran látták, amint a hajnali órákban térden állva, kitárt karral imádkozik.

A Gestapo 1942. augusztus 2-án tört rá a kolostorra. Edith Stein és Rosa Stein neve szerepelt listájukon. Rosa, a kolostor portása megkövülten állt, a klauzúrából határozottan kilépő Edith kézenfogva húzta őt magával: "Komm, Rosa! Für unser Volk!" Népünkért, Európa és a világ békéjéért!

Keresztről nevezett Teresa Benedicta kármelita földi élete 1942. augusztus 9-én Birkenau gázkamrájában és kemencéjében ért véget.

Puskely Mária SSND

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu