Tóth Sándor

Ritmus - változó időben

Istenivé magosult hadi-császár üdv a nevednek

Messzi az arcod. A csengő fényzuhatagban a pálmák

orgonapontján jár fel az ének a múlt-nagy időben

könyved, a szók, hol a Gran s Duna fázón összetolódik,

majd a habok tarján csap a testvér-gyűlölet össze,

s lesz a rideg robogásban a zúgó, romteli emlék:

Hogyha dühös ki az úton a szembejövő társ

törve reád mocskot, szennyet az áradatul s szid,

légy vele csöndes, halk szavú, tűrő mert a dulásban

jómagad is rontasz vaserővel a sértegetőre

Vége se hossza se így ama kancsal gyűlöleteknek

Vérben a benti szabadság tág egein meredezve.

Így lettél aki érc-lovadon virrasztod az ármányt

titkosan is türelem-más már azután, ki magát szép

csillagok óráján lebocsátva a földi világba

lett testvér s jegyesünk. Ezer és ezer év mi a múlt már

Mégis a hűség-oltárhoz telepítve a bút é-

dent a szívével az űr hidegét melegíti a Sebzett

Hol koronája sulyával a mélypont ünnepe lángol,

hoz boldog remegést lélekkel ezerszer az Áldott

Míg a folyón bukdácsol a foltos, törtkarú hullám

átzengő madarak kis kürtjei szólnak az estben

Himnuszt játszanak ülve világ peremén amaz órán

Ehhez társulván (csupa emberi szív) a kereszten

lándzsa nyomán égőn-vérzőn szép Rózsa-bibornak

mondjunk ritmusokat repeső-szent ünnep-örömmel.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu