Fegyverekkel a leghatékonyabb?

A Vatikáni Rádió főigazgatója a nemzetközi kérdésekről

Pasquale Borgomeo jezsuita atya, a Vatikáni Rádió főigazgatója szeptember elején interjút adott a Vatikáni Rádió One-O-Five-Live műsorának, s ebben három aktuális témát érintett: a fenntartható fejlődéssel foglalkozó johannesburgi csúcsértekezletet, az Irak ellen tervezett amerikai támadást és a szeptember 11-i merénylet első évfordulóját. A johannesburgi konferenciával kapcsolatban megdöbbenést okoz számára az abortuszra, mint a fejlődést elősegítő eszközre vonatkozó ajánlás. A kormányok különböző mértékben vállalt elkötelezettségén túl a konferencia világossá tette a gazdag és a szegény országok, a fejlődés és a környezet egymásra utaltságát. Bush elnök távolléte a johannesburgi konferenciáról nem jó jel - véli a Vatikáni Rádió igazgatója - megerősíti az Egyesült Államok kormányának egyoldalúságát, amely miatt az európai szövetségesek panaszt emelnek, és amely sehogyan sem egyeztethető össze az amerikaiak jelenlegi vezető szerepével a világban. Igaz, hogy ma az Egyesült Államok a terrorizmus elleni harcra összpontosítja erejét, de még ebben a kérdésben is vannak kölcsönösségi összefüggések, amelyeket különbözőképpen értékelnek Amerikában és Európában. Egyedül senki sem menekülhet meg, mindnyájan egyazon hajónak vagyunk az utas - vélte Pasquale Borgomeo.

Az iraki problémához való viszonyulásban az Európa és az USA közötti távolság növekedésének feltűnő példáját látja. A Bush-kormányban magában is nyilvánvaló jelei mutatkoznak az ellentéteknek. Ám annak ellenére, hogy a katonai beavatkozást ellenző országok száma növekszik - Európa, Oroszország, az arab és muzulmán államok, és ezért kéri Amerika Japán támogatását, amelynek alkotmánya azonban csak önvédelmi háborút enged meg -, aggodalomra ad okot, hogy az USA továbbra is a fegyveres megoldást tartja a terrorizmus elleni leghatékonyabb eszköznek. Nem könynyű megérteni a Fehér Ház stratégiáját - mondotta Borgomeo. A Szentföld tragikus helyzete szerinte nem azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok ügyes politikát folytatott volna, vagy hogy morális tekintélyről tett volna tanúságot. A Közel-Keleten továbbra is folyik a vér, főként a civil palesztinoké, akiket nyomor, éhezés és rombolás sújt. De Izrael is térdre kényszerült, főként erkölcsileg. Annak figyelmen kívül hagyása, hogy a megoldatlan izraeli-palesztin konfliktus szükségszerűen sokszorozza a terrorizmus tűzfészkeit, sajnos azt mutatja, hogy a Bush-vezetés annyira hatékonynak gondolja a terrorizmus katonai eszközökkel történő megfékezését, hogy a politikai következményeket elkerülhetetlen mellékhatásnak tartja. De valóban puszta mellékhatás lenne egy Irak elleni támadás az arab és muzulmán országok számára?

Pasquale Borgomeo a 2001. szeptember 11-i, Egyesült Államokat ért terrortámadással kapcsolatban emlékeztetett rá, hogy a tragédiát követő napokban az ikertornyok porától fojtogatott New York-i lakosok azt hajtogatták, hogy semmi sem lesz többé olyan, mint azelőtt volt. Valójában azonban sok változás történt: "Feltárult előttünk egy szuperhatalom addig nem sejtett sebezhetősége és mindinkább nehezebben kormányozható összetettsége. A rettenetes sokkhatás után az első reakció ígéretesnek tűnt: Bush elnök körbeutazta a világot, hogy kiépítse a kapcsolatok és szolidaritás hálózatát. Mi, nyugatiak valamennyien amerikaiaknak éreztük magunkat, de aztán e világméretű szolidaritás inogni kezdett. Az amerikai politika egyoldalúvá vált, a közel-keleti tragédia még jobban elmélyült, az afgán háborút vitatható módszerekkel vívták, az eredmény nem egyértelmű, a pénzügyi botrányok gyilkos csapást mértek az amerikai gazdaságra és az egymástól való kölcsönös függés következményeként az egész világra. A Pentagon hatalmas öszszegeket emésztett fel katonai kiadásokra. Bush elnök hatékony hazafias mozgósítást kezdeményezett, de egy megkérdőjelezhető szellemű keresztes háborút is indított a gonoszság ellen. Sajnos nem került sor széles körű megfontolásra az Egyesült Államok külpolitikáját illetően. Arra a szeptember 11-e után önkéntelenül felmerülő kérdésre, hogy miért gyűlölnek bennünket ennyire, az amerikai emberek nem kaptak kielégítő választ. Bush szeptember 11-e utáni nagy népszerűsége is fokozatosan csökkenni kezdett. Egy évvel szeptember 11-e után az Egyesült Államok csalódott barátainak érezzük magunkat egy kissé, de azért barátai maradunk. Sokkal inkább e nagy ország kulturális és morális lehetőségeiben hiszünk, semmint technológiai és katonai túlbuzgalmában. De igényes barátai akarunk lenni, és ez természetes, ha valakit nagyra becsülünk, és ha szívügyünknek tekintjük az emberiség sorsát" - fejezte be nyilatkozatát a Vatikáni Rádió igazgatója.

(VR/MK)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu