Az Olvasó írja

Különleges harangszó

Nagyobbacska iskolás koromban a ministrálás mellett sokat harangoztam a Szeged melletti Tápé római katolikus templomában. Ha a sekrestyés-harangozó Mihály bácsit a Tisza túloldalán levő tápai rétre szólította a kukoricakapálás, kezembe nyomta a torony kulcsait, és egész napra rám bízta a harangozási teendőket. Így aztán elég jól megismertem, legalábbis a római katolikus harangozási szokásokat, mégis alaposan meglepődtem a minap, augusztus 30-án este, amikor a budapesti Szabadság téren jártam a sajtószabadságért megtartott hatalmas tömegdemonstráción. Már javában folyt a rendezvény, amikor, valamivel 21 óra után megszólalt a téren álló a Hazatérés temploma harangja. Zengett-zúgott úgy öt-hat percig, nagy zavart nem okozott, de szó ami szó, bizony ébresztett kétkedő gondolatokat.

Már-már napirendre tért mindenki a történtek fölött, amikor Orbán Viktor elkezdte a beszédét, s a harang ismét megszólalt, és megállás nélkül zengett-szólt majdnem fél órán keresztül. Szólt akkor is, amikor Orbán Viktor éppen a történelmi egyházakat védelmezte a szociálliberálisok megélénkülő támadásaival szemben, amikor béremelést követelt a hitoktatók számára.

A szónoklatot a harangszó lényegesen nem zavarta, a hallgatóság mégis politikai "kicsengés"-t vélt felfedezni belőle.

Szülőfalumban régen, ha vihar közeledett, megszólaltatták a harangot. Az öregek azt mondták: a jég ellen harangoznak. A Hazatérés református templom harangja augusztus 30-án vajon mi ellen szólt?

Bálint László

Pályaelhagyásra kényszerítenek?

Szalay István államtitkár az Új Ember 2002. augusztus 4-i számában így nyilatkozott: "...biztos vagyok abban, hogy a pedagógusok ötvenszázalékos fizetésemelése jelentkezik a hitoktatók óradíjában is." Ugyanazon a héten az egyházmegyei Gazdasági Hivatal közleményében ezt olvashattuk: "Tisztelettel kérem a Főtisztelendő Plébános Urakat, tájékoztassák a hitoktatókat, hogy a kormány részükre nem szavazta meg a béremelést, így a fizetésüket a 2001/2002. tanévre vonatkozó illetménytábla alapján tudjuk biztosítani."

A szándék világos: "Az egyházak költségvetési támogatásában nem lesz változás." (Új Ember, aug. 18.) Megjegyzem, így emelés sem. Ha csak négy év, amíg "nem változik semmi", ki-ki végiggondolhatja, hogy az infláció mai mértékénél ez mit jelent. Mi lesz abból a hittanári fizetésből, ami ma is nagyon kevés.

A pedagógusok bére is alacsony, az emelés ellenére is. Korábban pedagógusként dolgoztam. Jelenleg főállású hittanár vagyok. Ahhoz, hogy hittanár lehessek, le kellett mondanom az egyetemi végzettségem után történő besorolásról. Le kellett mondanom átlag legalább harmincezer forintról havonta - ez ma Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal közlése szerint egy ember létminimuma. Hittanár számára nem létezik szakmai szorzó, étkezési utalvány, ruhapénz, könyvpénz, prémium, sőt, a túlórát sem fizetik. Főállású az lehet, aki hetente huszonkét hittanórát tart. (Pedagógus koromban 20 óra volt kötelező). Persze aki találkozott már egyházközségi főállású hittanárral, az tudja, hogy munkája nem merül ki az óraadásban és az órákra való felkészülésben.

Mindezt csak azért írom le, nehogy az a vád érjen: anyagi érdekből, a meggazdagodás reményében változtattam pályát. Jelenleg negyvennégy évesen, havi ötvenegyezer forintot kapok kézhez (vö. létminimum). Idő hiányában pedig - három gyermekem van - esélyem sincs, hogy kiegészítésül kenyeret keressek.

A fenti hír azt az üzenetet hordozza, hogy ma, Magyarországon szükség van iskolákra, ahol írni-olvasni tanítják a gyerekeket, ahol művelt embert nevelnek belőlük - ez jó -, de nincs szüksége a magyar államnak (a társadalomnak?) arra, hogy ezeknek az embereknek hitük is legyen.

A cél egyértelmű: a hittanárokat a pálya elhagyására kényszeríteni. Elhivatottság ide vagy oda, léteznek matematikai törvényszerűségek is. A létminimum akkor is létminimum, ha a hittanár keresetével egyezik meg. "Ha nem lesz változás" - ahogy ők mondják cinikusan - egy idő után a létminimum lesz a több.

A tízmillió magyarországi magyar közül a népszámláláskor hatmillióan vallották magukat római katolikusnak. A hittanárok őket szolgálják.

Lorencz Klára

Budapest

Ingyenes antibébi

A Duna TV-ből megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy az új kormány ingyenessé tenné a fogamzásgátló tablettákat és más óvszereket is. Ez elsősorban a fiatalokat érintené, tekintettel arra, hogy ijesztően megnőtt az abortuszok száma, már 15 éves lányoknál is.

Mi itt Erdélyben nagyon szomorúan halljuk és látjuk ezeket. Figyelünk az anyaországra, onnan várunk "édesanyai áldást", jó példát. Anyagi segítséget nemegyszer kapunk. Köszönjük, és hálásak vagyunk érte. Ez azonban nem elég, hiszen nemcsak testünk, lelkünk is van! Szomorúan kell elmondanom, hogy azokban az években, amikor Romániában szigorúan tilos volt az antibébi tabletta, leányaink és asszonyaink Magyarországról csempészték át azokat. Használatuk következtében nem egy esetben születtek szellemi fogyatékos gyermekek, a szülők bánatára, illetve a gyermekotthonok és az egész társadalom terhére. Ma már nem kell csempészni a tablettát, s pénzbe sem kerül, a következményei viszont ugyanolyan súlyosak...

Sajnos nagyon ránk illenek a költő szavai: Pusztulunk, veszünk... és fogyunk, mert már több a temetés, mint a keresztelés. Várnánk a Magyar Katolikus Püspöki Kar világos és félreérthetetlen megszólalását - Prohászka Ottokár,Tóth Tihamér,Bangha Béla,Mindszenty József és Márton Áron nyomdokain.

Szirmai Béla

Brassó

Falusi Mária

A Boldogságos Szűzanyáról tanultam egy szép verset, még kislány koromban. Szeretettel küldöm az Új Embernek, hátha közölnék az újságban, hogy a mai gyerekek is megtanulhassák. Én már 81 éves vagyok, s még most is szívesen ismételgetem a kedves szöveget:

Faluvégen áll egy szentkép, Szűz Mária képe, / Dal és illat lengi körül, s túlvilági béke. / Boldogasszony Szűz Mária, ő az Isten anyja, / Kis Jézusát az ölében szeretettel tartja. / Beteg, árva, elhagyatott leborul előtte, / S könynyebbülve, új reménnyel távozik el tőle. / Talál nála vigasztalást minden szerencsétlen, / Könyörög ő mindenkiért ott a faluvégen.

Isten áldja meg kedves mindnyájukat!

Tisztelettel az Új Ember réges-régi olvasója:

Jánosfalvi Andrásné

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu