|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Czakó Gábor Jelenpor-válogatás Szubjektív? Van-e objektívebb annál, ami szubjektív? Tehát valóságosabb, ténylegesebb, lényegesebb, fontosabb, mint amire teljes lényemmel ráfeszülök, mert szeretem. Mi lehet ezenkívül az objektív? Amihez semmi közöm, ami nem az enyém, tőlem független, s ha tőlem, akkor az embertől, mindanynyiunktól, akkor a Dolgoké. A szóban is benne van: tárgyilagos. Mi közöm a Dolgokhoz? Mi köze van a Dolognak a szépséghez? Ki látott már a lefolyócsőben gyönyörködő mosógépet? Szép az, amit szeretek. Azért szép, mert szeretem. A szépség fölnyit engem, s bennem Isten leheletét, a szeretetet, vagyis hárman vagyunk egyek a szeretetben: a szépség, Ő és én. És ez az út visszafelé is vezet: a szeretet teszi, hogy fölismerhessem a szépet. Kívülünk az objektívben nincsen szépség, mert a hideg tárgyi-tárgyilagos érdektelen és jelentéktelen. * Mi az optimizmus? Nincstelennek lenni és örülni neki. Holdat látni az égen, amikor még föl sem kelt. A mulandót, a káprázatot következetesen, eltökélten összetéveszteni a Valósággal. * Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere - mondja az Úr. Ki akar manapság tanítvány lenni? Ki keres mestert? Hol keresünk mestert? Tanítványnak lenni annyi, mint levenni az álarcokat. Legalábbis belefogni. Leégetni azt, amit képzelünk magunkról. Amik voltunk - emlékeink vagy képzeletünk szerint - hajdani történeteinkben. Ábrándjainkban. Balfogásainkban, vereségeinkben, győzelmeinkben. Amik lenni szeretnénk. Aminek szeretnénk, ha mások látnának bennünket. Aminek édesanyánk lát bennünket? Képzel? Remél? Vagy a főnökünk, a kedvesünk, az angoltanárunk, az uszodai lányok, az üzlettársunk, a vevőnk, az eladónk? A mester ugyanis arra tanít: legyünk valódiak. Ami csöppet sem jelenti azt, hogy valósítsuk meg önmagunkat, mert az oda vezet, hogy vegyünk új álarcot a levetettek helyébe. * Milyen csodálatos a tavasz! A selyemlevélbe bomlott rügyek, a menyasszonyfák, a násztáncot röppenő zöldikék, a húsvétra kimeszelt házak, és unokáim száguldása a fűben! Ha ennyire gyönyörű az élet és a föld, milyen pompás lehet a mennyország?
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|