A börtönbe "lopakodó" Jézus

Vietnamban éveken keresztül bebörtönözték azokat a személyeket, akik a papságra készültek, vagy már fel voltak szentelve. Hosszú éveket töltöttek börtönben, így akarták elszakítani őket fenséges hivatásuktól. Az egyik nagyböjt folyamán becsempésztek a hozzátartozók öt szentostyát vietnami kenőcs szelencéjében a börtönbe. A rabok a mellükön őrizték az oltáriszentséget húsvétig. A feltámadás ünnepén azok a pap rabok vették magukhoz az Úr Jézus szent testét, akik a legtöbb időt töltötték a börtönben. Így a tizenötödik évüket töltő rabok. A mellékelt vers szerzője, József atya, "csak" tíz éve sínylődik a börtönben, ő nem vehette magához. A mellén őrizte az oltáriszentséget. És ez a meghitt állapot fakasztotta az alábbi verset, amelyet a Jézus Szíve Család Világkongresszusán olvasott fel augusztus 25-én vasárnap a szentségi körmenetet követően Paray la Monial-ban. Ennek a versnek a mélysége közelebb vihet bennünket is a szentségi Jézushoz.

Éjszakai szentségimádás

Uram, te eljössz, meglátogatsz engem a börtönben,

Ide, erre a piszkos, sötét helyre,

Ahol nincsenek virágok, se zene, se gyertyatartók.

Mert nagyon szerettél engem, rabbá tetted önmagad.

Egész éjszaka, amely sötét és hideg a harmattól,

Az enyhe szellőben örvendezve imádlak.

Könnycseppek a szememben, tele szeretettel.

Mily öröm számomra, hogy kezemben tarthatlak!

Énekeljetek hangosan, mind, ti összes angyalok,

Tömjénezzetek és gyújtsátok meg a gyertyákat!

Fényességetek ragyogjon az ő dicséretére,

Én méltatlan vagyok rá, itt a deszkán üldögélve.

Gyere, siess ó, Szentatya!

Emelj minket karjaidba.

Kísérj minket lágy leheleteddel.

Álomba ringat minket az édes gyöngédséged.

Igen, Uram, azóta jól megértettem,

Mennyire frivol és léha a világ csábító szeretete,

Ami fogad engem az öröm pillanatában,

Az félreáll a szerencsétlenségem nyomorúságában.

Milyen óriási is a te szereteted,

Amely örökkön örökké tart,

Akkor is, ha elárullak,

Megbocsátasz nekem és a végtelenségig szeretsz engem.

A veszélyes menetelések,

A szigorú ellenőrzések, a nagy falak,

Megvetések, gyalázkodások, a kemény utak ellenére,

Mennyire kicsinek és alázatosnak mutatod magadat.

Maradj velem, maradj mindig!

Hogy megszűnjön a hideg és a magány,

És mint ragyogó fénysugár töltse be életemet és napomat,

Ez a rendkívüli boldogság.

Hogy karjaimba zártan átöleljelek téged,

Sohase szakadjak el tőled.

Veled maga a börtön már se nem csapás, se nem rémület,

Maga a földi paradicsom itt immár az élet!

(Franciából fordította Baranyai Eszter)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu