Uj Ember

2002.09.15
LVIII. évf. 37. (2824.)

"Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki?"

Főoldal
Címlap
Negyvenéves óhaj teljesült
Templomot szenteltek Szombathelyen
Cigánypasztorációt is tanulnak majd a kispapok
Beszámoló a püspöki konferencia üléséről
Tízparancsolat és erkölcs
A jubileumi Mindszenty-zarándoklat elé
Hétvégi élmény
Lelkiség
"Miképpen mi is megbocsátunk..."
Évközi 24. vasárnap
Az olvasmányos könyvekről
Élet és liturgia
Comunione e Liberazione
Közösségek, lelkiségi mozgalmak
A hét liturgiája
(A év)
Katolikus szemmel
Róma és Johannesburg: ég és föld?
Jegyzetlap
Boldog születésnapot!
Jelenpor-válogatás
Lapszél
Jogilag is lehet...
Élő egyház
Szeretnék kegyhellyé nyilvánítani
Kápolna épül Szentlaposon
A vallásos személyek és hatásuk a társadalomra
Nemzetközi Biblikus Konferencia Szegeden
Karitász a boldogabb családokért
Konferencia Veszprémben
Szent László nyomában, Kanadában
Élő egyház
Fegyverekkel a leghatékonyabb?
A Vatikáni Rádió főigazgatója a nemzetközi kérdésekről
Vallások és kultúrák konfliktus és párbeszéd között
Találkozó Palermóban
Fórum
A börtönbe "lopakodó" Jézus
Éjszakai szentségimádás
Eszterhás György halálára
Japán ezüst a Fájdalmas anyáért
Kaposvári kislány a rajzpályázat győztese
Visszatérő múlt
Ötven évvel ezelőtt írtuk
Az Olvasó írja
Különleges harangszó
Fórum
Az egyház kincse nem a sajátja
"Jelentős része vagyunk a kulturális örökségnek"
...Beszélgettem a fákkal...
Vencsellei István kiállításáról
Stációk Brassóba
Sonkodi Rita táblaképei
Fórum
Kristályok tanúsága - avagy a kereszt törvénye
A Szeretet ugyanaz mindenhol
Nemzetközi novíciátusi képzés a Szociális Testvérek Társaságában
Fórum
Vác főpásztora, az egyházjog tudósa volt
+ Bánk József érsek (1911-2002)
Visszapillantás a II. vatikáni zsinatra
Ferde torony Szentlászlón
Megáldják a megújuló templomot
Templomszentelés Herceghalmon
Magyarország előtérben
Ifjúság
"Hogyan szoktuk és hogyan érdemes kezdeni?"
Várnai Péter egyetemi lelkész évnyitó gondolatai
A valóság - és ami előttünk van
A Budapesti Egyetemi és Főiskolai Lelkészség hírei
Emberhalász
Rejtvény
Megkevertük
Kultúra
Eltévedt golyó
Költői tériszony
Csoóri Sándor új kötetéről
Új honfoglalás
Ritmus - változó időben
Fórum
A tárgyakon túl
Mindszenty-emlékhelyek
Emléke holtában is élő
Mozaik
"Értetek"
Zarándoklat és hálaadás
Tizenöt éves a Makrovilág
Rieger Tibor M. S. mester-díjas
Kék hercegnővirág

 

Szent László nyomában, Kanadában

A kanadai magyarság szempontjából egyik legfontosabb hely a dohányvidék, ahol közel ezer család telepedett le mint önálló termelő, sokan pedig foglalkoztatottként. A magyarságot a munkanélküliség szülte nyomorúság hajtotta erre a vidékre. Kezdetben napszámos munkát végeztek, főképpen a belgák dohányültetvényein, később felesben gazdálkodtak, majd földet vásároltak, ahol ma már dohánytermeléssel foglalkozik közel ezer magyar család, a fele a sajátján. (...) Nagy számukra való tekintettel feltétlen szüksége volna a vidék magyarságának állandóan ott lakó és közöttük munkálkodó, hivatása magaslatán álló lelkipásztorra, aki valláserkölcsi oktatás és nevelés terén áldásos eredményt érhetne el - írta Ruzsa Jenő 1940-ben.

A Ruzsa Jenő által jelzett igény megvalósulása nem váratott sokat magára. 1949-ben megnyílt a Dohányvidéki Magyar Ház, mely legfőbb céljaként a magyarság nyelvi és kulturális hagyományainak őrzését jelölte meg. Ezzel egyidőben folyt a delhi-i református egyházközség szervezése is.

A vidék katolikus közösségének megszervezése a jezsuiták érdeme. A II. világháború után, amikor a Magyarországról elüldözött rendtársak közül sokan telepedtek le Kanadában, torontói rendházukból rendszeresen felkeresték a Dohányvidéken immár tömegesen letelepedett híveket is. Szolgálatuk gyümölcse, a courtlandi Szent László egyházközség létrejötte, amely magába fogadta a Delhi, Courtland és Tillsonburg városok, valamint a környék magyar római katolikus híveit.

Mi - emigrációban élő magyarok - szerencsések vagyunk, mert nekünk is van zarándokhelyünk, a Delhi melletti Courtlandon, Ontárióban, ahol Árpád-házi Szent László király ereklyéjét őrzi a magyar jezsuiták Szent Lászlóról elnevezett kegytemploma. A parányi ereklyét a Szentszék adományozta az emigrációban élő magyarság lelki és hazafiúi erősödésére. Ez az egyetlen magyar ereklye az egész észak-amerikai kontinensen - írta Kostya Sándor 1994-ben. Az 1952-ben felszentelt templom mellett rendház, kultúrház, idősek otthona és temető is épült, amely a Kárpát-medencén kívüli legnagyobb magyar sírkert.

Az egyházszervező munkában - amint az Kanadában mindenütt tetten érhető - a világiak is igen fontos szerepet játszottak. Az egyházközség első elnöke, Bakos György dohányvidéki gazdálkodó lett. A délvidéki Ada környékéről való kivándorló - Kostya Sándor szavait idézve - arra gondolt, hogy az egyre fásultabb és a szétszórtságban magányosan élő farmerokat viszszavezeti egy magyar közösségbe; rávezeti utódaikat arra az ősi alapra, melyen közös nemzeti eszményünk magyar formában és magyar színekben folytathatja évezredes nemzeti hagyományainak akárcsak részbeni megtartásával az életét.

Szervezőmunkájának eredményeképpen 1950. újév napján Cser László jezsuita atya a déli magyar misén kihirdette az örömhírt: a püspök engedélyezi a dohányvidéki magyar egyházközség megszervezését és a templom építését.

A magyarok Szent László-templomát Courtlandon 1952. Szent László napján J. C. Cody az ontariói London megyéspüspöke szentelte fel. XII. Piusz pápa Bakos Györgyöt, az egyházközség első elnökét, elismerésül a hitért és egyházért végzett munkájáért, a Szent Szilveszter Lovagrendbe emelte.

Az új templomban továbbra is a torontói jezsuiták végezték a hívek lelki vezetését. Cser László mellett Ugrin Béla,Máté József és az idén nyáron elhunyt Kővári Károly atya szolgálta a courtlandi és környékbeli magyar katolikus híveket. Négy év óta Miklósházy Attilának, a szórványban élő római katolikusok főpásztorának kérésére Bodnár István, courtlandi esperes-parókus mutatja be a vasárnapi szentmiseáldozatot.

A Szent László-templom idei jubileumi búcsúján Ugrin Béla volt a főcelebráns. Szentbeszédében hálát adott az elmúlt ötven esztendő áldásaiért, azért imádkozott, hogy e szent hajlék a jövőben is magyar maradhasson, legyenek hívek és lelkészek, akik anyanyelvünkön magasztalják és dicsőítik az Urat.

A szétszórtságban élők mindenütt élnek az ünnep kínálta együttlét lehetőségével, amely a magyaros hagyományok őrzésére is szolgál, alkalom a kiadós beszélgetésre, a helyiek és a távolabb élők találkozására.

Máriás József

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu