"Hogyan szoktuk és hogyan érdemes kezdeni?"

Várnai Péter egyetemi lelkész évnyitó gondolatai

Magyarország csatlakozása az európai intézményrendszerhez leginkább a fiatal korosztály életét határozza meg. Két jól kivehető erő működteti az egységesülő európai folyamatokat. Az egyik a kiválóságokat emeli ki, a sajátosságokat, az egyediesítő elemeket. Igyekszik láttatni azt, ami az egyes nemzetekre, közösségekre jellemző, azokkal az értékekkel és hagyományokkal együtt, amelyek évezredeken át szüntelenül emelték és fenntartották az öreg kontinenst. Többek között ide tartoznak a nemzeti kultúrák kincsei, a nemzeti nyelv.

A másik erő az egységesülés irányába húz. Nemcsak a pénzügyi területen figyelhetők meg ennek eredményei, hanem ide tartozik a média többsége által sugallt szellemi "egyenkoszt" is. Az egységesülés pozitív gyümölcsei között kiemelkedő szerepe van a műszaki paraméterek öszszehangolásának, a minőség biztosításának. E nélkül elképzelhetetlen lenne a hétköznapi élet. A humán tudományok területén is egyre többször követel helyet magának az összehangolás. Felettébb nehéz dolog ugyan a műszaki módon nem mérhetőt mérhetővé tenni, mégis szükség van rá. Egyre több fiatal életét az egyetemi tanulmányok keretei határozzák meg. Az egységesülő kontinens lehetőséget kínál a határokon is átívelő, szabad egyetemválasztásra.

Ahogy a felnövekvő nemzedék, úgy az egyház sem nélkülözheti e két erő együttes működését. Hagyományai, egyedisége és sajátosságai nélkül vak lenne. S ha elfeledné közös kincseit, sutba dobná összekötő kapcsait, úgy béna mozdulatlanságra lenne ítélve.

Megérteni a fiatalok életét és beszélni nyelvüket

Az egyház örökké fiatal. Egyidejűleg tekint tisztelettel az emberiség és az egyes közösségek hagyományaira, miközben érzékeny az egységtörekvésekre is. Az új nemzedék számára nemcsak az ismeretek átadásával tartozik, hanem nyitottnak kell lennie tapasztalataik befogadására is. Igyekszik érteni a fiatalok életét és beszélni nyelvüket. Azonban véd attól, hogy csupán e világ lekötelezettjei maradjanak. Szeretne valóban felnőttként tekinteni rájuk. Talán többet is feltételez róluk, mint ők önmagukról. Teszi ezt azért, hogy az új nemzedék az isteni értékek és a földi dolgok hűségének kettős kötelékében élhessen. Az előtte álló élet pedig egyre valóságosabb és boldogabb élet legyen. Nem elégedhet meg öncsaló örömökkel vagy romboló szórakozással! Ahogyan a Szentatya említette a torontói Ifjúsági Világtalálkozó július 25-i megnyitóján: Az egyház bizalommal tekint rátok, és várja, hogy a boldogságok népévé váljatok. (...) Krisztusnak szüksége van rátok, hogy üdvözítő tervét megvalósíthassa. Krisztusnak szüksége van ifjúságotokra és lelkesedésetekre, hogy az új évezred is meghallhassa az ő Örömhírét.

Hogyan is szoktuk kezdeni az új egyetemi évet? Mit is várunk el újdonsült munkahelyünktől? Eddig rendszerint távoli-ködös vágyakkal, nagy fogadkozásokkal kezdtünk neki a feladatoknak. Apró borzongással az ismeretlen helyzetek közeledésétől. De hogyan érdemes kezdeni? A tapasztalatok szerint józan megfontolással és Lélek-jelen-léttel.

Jó, ha mindenekelőtt a ránk zúduló szellemi özönből szigorú kritikával szétválasztjuk az értékest az értéktelentől. A silány dolgok kihajítása egy idő után nagyon szórakoztató tud lenni. Igyekszünk minél több értéket befogadni. Csak az tud választani, akinek van miből! Semmit ne utasítsunk el csak azért, mert régi, vagy mert ismeretlen. Úgy mélyüljünk el Isten titkának a megismerésében, hogy kilépve magányunkból, valóságos élet szülessen belőle. Csak az a hit élő, amely mer egy kicsit ellentmondó is lenni. Közösségeinket ösztönözzük arra, hogy megnyíljanak mások felé. Mert vétkezik az, aki bezárva marad a másik ember és a másik gondolkodása előtt. Lessük el a Szentlélektől a "teammunka" módszerét. Az összjáték mindig több mint a tagok egyéni produkciójának számtani összege.

Felajánljuk segítségünket a világnak

Mi nemcsak megismerni akarjuk a világot és annak bajait, hanem felajánljuk segítségünket a gyógyításra is. Jézus arcára tekintünk, így van némi hitünk és erőnk is hozzá.

Közösségeink életének a tervezés és a szervezés ad keretet, mert Isten országára sem a káosz, sem a széthúzás nem jellemző. De távol áll tőlünk minden merevség, hiszen figyelünk a Lélek ösztönzéseire. Együtt tudunk örülni minden eredménynek, és vissza-visszamegyünk megköszönni Krisztusnak. Előrehaladásunk forrása az ő nagy hálaadása az Atyának, amit minden szentmisében megünneplünk. Nem elégszünk meg a világ arasznyi örömeivel, mert a mi hivatásunk boldogságra szól. Együtt nézünk Krisztus keresztjére, mert onnan leolvasható: a boldogságot hosszadalmas és küzdelmekkel tűzdelt úton lehet elérni. Édesanyánkként szeretjük az egyházat, annak hibáival és hiányosságaival együtt. A magunk és a közösségeink életét is úgy formáljuk, hogy a környezetünkben élő fiatalok életük értelmét és Istent találják meg köztünk az egyházban. Közösségeinket ösztönözzük arra, hogy megnyíljanak mások felé.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu