|
|
Limai templomok A limai ferencesek belvárosi temploma olyan fényűzően gazdagra sikerült, hogy azt az egyszerűséghez szokott barátok vonakodtak birtokba venni. Végül az történt, hogy a híresen díszes spanyol barokkon is túltevő úgynevezett latin-amerikai barokk építészet eme iskolapéldáját a szerzetesek felajánlották a pápának. Őszentsége látatlanban is köszönettel elfogadta az ajándékot, és postafordultával visszaadományozta azt a ferenceseknek. (Egy ilyen üzenetváltás akkoriban a legjobb esetben is legalább egy évig tarthatott). Így már egészen más volt a helyzet. A pápa ajándékát egyrészt illik elfogadni, másrészt méltó is, hogy a Krisztus földi helytartójától kapott ajándék gazdag legyen...
Ez a gazdagság azonban egyáltalán nem öncélú. S minden esetben szép és emberi, illetve embert szolgáló, emberért való. A barokk szellemiség a Teremtő nagyszerűségét, mérhetetlen gazdagságát és a teremtett világ sokszínűségét akarta valamiképpen érzékeltetni a templomépítészetben és általában a művészetek adta lehetőségekkel.
S itt, az Újvilágban különösen fontosnak tartották a bennszülöttek elkápráztatását, ami a korabeli hittérítés egyik eszköze volt. Az oltárokkal, szobrokkal és festményekkel zsúfolásig megrakott templomok alkotói között szinte az első pillanattól megtalálhatók voltak a helybeli mesterek is, akik hamar eltanulták az európai technikákat, és azt ötvözték saját forma- és motívumvilágukkal. És persze nem takarékoskodtak az arannyal és ezüsttel, amiben itt akkoriban nem volt hiány.
A templom akkor is és itt is nem valami magánpalota féltett és kevesek által látható kincstára volt, hanem mindenki tulajdona. Isten háza, a mennyország leképezése, az akkori és a mai szegények gazdagsága is.
Az is érdekes, és számunkra szokatlan, hogy Peruban a szentek szobrait gyakran "öltöztetik", vagyis nemcsak a Szűzanyának vannak aranynyal-ezüsttel ékesített textilruhái, alkalmi viseletei, hanem másoknak is. Gyakran a hajuk, szakálluk is élethű "paróka". S a szentek attribútumai is általában igaziak.
A nagy perui szentek Limai Róza, Porresi Márton vagy Szolánói Ferenc. Az első kettő domonkos rendi, az utóbbi pedig ferences volt. A Rózát ábrázoló szobrok kezében mindig igazi rózsa van, Márton általában igazi (cirok) seprűt tart, Ferenc pedig valódi hegedűt. A spanyol apától és néger anyától származó tehetséges, csodatevő orvos Márton, aki anyja bőrszínét örökölte, a rendben a legegyszerűbb munkákat is készséggel végezte. Ezt jelképezi a seprű. A Spanyolországból érkező misszionárius Ferenc pedig kiválóan hegedült. Munkamódszere az volt, hogy kiment a térre, elkezdett hegedülni, s mikor már sokan vették körül, hozzáfogott az igehirdetéshez. A perui fővárost kettészelő Rimac folyó túloldalán, egy kopár hegy lábánál áll egy másik ferences templom, amelynek Szolánói Ferenc a védőszentje, aki a perui misszionáriusok patrónusa is. Mindkét ferences templomhoz kolostor és díszes kerengők, kvadrumok kapcsolódnak, középen kúttal és színpompás trópusi virágokkal. A hegy lábánál lévő kolostor a perui ferences missziósok fővárosi bázisa. Itt kapott helyet a missziós múzeum is. Az egyik tabló tanúsága szerint az elmúlt évszázadokban több mint nyolcvan ferences vértanúja volt a perui missziós munkának. Limának van még jó néhány szép barokk temploma. A székesegyház, aztán a jezsuiták, az irgalmasok, az ágostonosok temploma - valamennyi egy-egy hatalmas ékszerdoboz, amely az egyházművészet sajátos perui fejlődéséről tanúskodik. Szerdahelyi Csongor
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||