Käfer István

Mindannyiunk közös patrónája

A szlovák is Mária nemzete

A hatvanas évek végén Rómában készült szentképet csúsztattak titokban az imakönyvekbe Szlovákiában. A hagyományos Pietát Szlovákia képébe helyezte a képzőművész, az Istenanyát a kor szlovák népi realista szögletes arcvonásaival ábrázolta, és az akkor többszörösen tiltott hármas halmon kettős kereszt címert helyezte a kompozíció középpontjába. Töviskoszorúba fonta, miként a Fiú fejét az aláírás: Matka Sebembolestná Patrónka Slovenska, Oroduj Zanás! (Hétfájdalmú Anya, Szlovákia Patrónája, könyörögj érettünk!

A mai szlovák katolikus közgondolkodásban a modern szlovák politikai nemzet története exodusok sorozata: 1867 és 1918 között gyorsuló aszszimiláció volt a sorsa a modern polgári magyar nemzetállammá alakuló Magyarország keretében; belekényszerült a cseh polgári liberalizmus "csehszlovákosító" államába; nem a nemzet döntött 1938-39-ben az elszakadás, a "plébános-köztársaság" mellett; nem dönthetett 1945-ben, majd 1948-ban a "negyven év" vállalásában; az 1968-as "intermezzo" után kapott látszat nemzetjogokban; és nem írtak ki népszavazást az 1993. évi önállóság eldöntésére. Globalizálódó korunk általános erkölcsi értékrend-válságát a nemzeti pubertáskor kínjai, kapkodó szélsőségei tetézik. A szomszédainál történelmi hagyományú természetes állami szuverenitás náluk "a csehekkel" és "a magyarokkal" folyó küszködés során van alakulóban. A nemzet oltárra emelésének megkésettségét jelzi az alkotmány preanbuluma is, a Cirill-Metód-i gyökerű szlovák nemzet szuverenitásának elsődlegessége. Íme az egykori szentkép időszerűsége.

A IX. és a XIX. század közötti évszázadokat a Regnum Hungariae keretében a saját nyelvén Uhorskonak(nem pedig Madarskonak) nevezett hazában élte a szlovák népcsoport. Nincs anyaetnikuma Szent István országán kívül, és a korona felajánlása meg az Intelmek korában nem idegen elem. Etnikai régiója a katolikus egyházszervezet kiszakíthatatlan része, a királyság keresztény kultúrájának egyenrangú létrehozója.

Nemzeti létének nyomelemei kivétel nélkül a keresztény művelődésben gyökereznek. Első írott, nyomtatott nyelvemlékei imádságok és szertartási szövegek; tudatos nyelvművelői Pázmány Pétertől Rudnay Sándorig a legmagasabb egyházi méltóságok; nemzetté nevelői nagyrészt jezsuita és ferences szerzetesek és más katolikus papok. Ezt a XIX. század derekáig tartó természetes szellemi integrációt kellene bemutatni a maga egykorú valóságában, amikor nem lehet "magyarra" és "szlovákra" osztani embereket és alkotásokat. Ez a szolgáló tudomány a magyar szlovakisztika feladata.

Áldott szép pünkösdnek gyönyörű idején segítségért kiáltva kérdezzük, kérjük: Szlovákia és Magyarország patrónája-e égi édesanyánk? Hogyan lehetünk eszközei a szeretet, a megbocsájtás parancsának mi, mai magyarok és szlovákok? Bele tudjuk-e foglalni, érteni és értelmezni tudjuk-e történelmünknek a modern nemzeti korszaka előtti minden rezdülésébe a szlovák etnikum részvételét? Hogy a "Magyarok Nagyasszonya" mint Patrónka Uhorska századokon át a szlovákoké is volt?

Nekünk nem a német-francia megbékélés a dolgunk. "Csak" annyi, hogy ne gyarapítsuk mulasztásainkat keresztény, szellemi integrációnk feltárásában, és közben bizalommal tegyünk tanúságot, fohászkodjunk bátran két nyelven egyformán közös patrónánkhoz.

(A szerző a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szlavisztikai tanszékének vezetője)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu