Tüskés Tibor

Két kaszasuhintás

Tiszai évtizedek óta egyedül élt. Felesége régen elhagyta, fia külföldön tartózkodott, és német állampolgárságot szerzett. Szomszédok, barátok ritkán nyitották rá az ajtót.

Pedig valamikor ígéretes pálya várt rá. Egyetemen tanult, írókkal barátkozott, idegen nyelveket ismert, fordításokra kapott megbízásokat, tanulmányai jelentek meg. De egyszer - senki sem tudta, hogy miért - otthagyta a fővárost, hazajött szülővárosába, könyvesboltban vállalt munkát, értékes könyvtárat gyűjtött magának, és harminc éve nyugdíjazását kérte. Azóta, mint a kagyló héja, egyre szorosabban bezárult az élete.

Vasárnaponként még néha eljárt a kávéházba beszélgetni, de amikor a kávéházat tatarozás miatt egy időre bezárták, megszakadtak a kiruccanások. A levelekre nem válaszolt, ezért megritkultak a fordítói megbízások, a szerkesztőségi fölkérések. Betegségek gyötörték. Egy gyerekkori fertőzés miatt egyébként is nehezen járt, és csak a fél karját használhatta. Asztma kínozta, de a cigarettát nem tudta letenni. Egy bérház második emeletén volt egyszoba-konyhás lakása, de évek óta innen sem mozdult ki. Korábban - így mondta - "egy áldozatos lelkű nő", egy volt apáca járt hozzá takarítani, az utóbbi időben egy férfi, egy szociális gondozó hozta el naponta ételhordóban az aznapi élelmét.

Ha régi barátai közül valaki meglátogatta, nem hagyta magát rábeszélni. - Festetni kellene, a szobádban csupa feketék a falak. Veremben élsz. Nincs telefon a lakásban. Miért nem vásárolsz egy mobilt? El tudnánk helyezni az öregek otthonában... - mondták neki, de Tiszai csak rázta a fejét - arra a kis időre, ami nekem még hátravan, minek? Az idén betöltöm a hetvenhetediket. Két suhintással jön már értem a kaszás...

Ezen a napon régi ismerőse, Erdős látogatta meg. - Jó hírt hoztam, Laci bácsi. Goethéről írt könyvedet ki akarják adni. Hamarosan küldik a szerződést. - Tiszai legyintett. - Késő... Inkább arra kérlek, vedd le a polcról azt az első kiadású Goethe-összest. Meg szeretnék mutatni neked egy régi metszetet. Balról a harmadik könyv.

Erdősnek egy székre kellett állnia, hogy elérje a könyvet. De balról a harmadik kötet nem a Goethe-összes, hanem Marx Tőkéje volt.

Az lehetetlen - mondta Tiszai. - Illetve nagyon is lehetséges - tette hozzá tűnődve kis idő múlva. Majd Erdőshöz fordult:

- Hiszel te az ufókban? Titokzatos lényekben és titokzatos erőkben?

Erdős zavarban volt: - Hát nem is tudom...

- És az asztrológiában?

- Talán lehet benne valami.

- És a különféle parapszichológiai jelenségekben? A telepátiában?

- Hallottam róluk...

- És abban, hogy valaki távolról egy Goethe-összest Marx Tőkéjévé tudja változtatni? Újabban többször előfordult velem hasonló eset.

- Valóban, a régi marxista szemináriumokon azt tanították: az anyag nem vész el, csak formáit változtatja. Átalakul.

- Látod, ez az! Ahogy van telefon, van televízió, ez is egy "tele" jelenség. Ezért nincs nekem se telefonom, se televízióm. De látom, a könyveim mégis ki vannak szolgáltatva a távirányításnak.

- Nem inkább arról van szó, Laci bácsi, hogy valaki járt a lakásodban?

- Az ajtóig elvonszolni magamat is fáradtság, ezért nincs kulcsra zárva. De ide naponta csak az a fiú jár, aki az ebédet hozza.

- És amíg te elfogyasztod a konyhában az ételt, ő hol van, mit csinál?

- Bejön ide a szobába, letelepszik a fotelba, oda, ahol most te ülsz, és olvasgat.

- És amíg te eszel, ugye háttal ülsz a nyitott ajtónak a konyhában?

- Igen, háttal ülök, de nyitva van az ajtó.

Erdős csöndesen megjegyezte:

- Igen, nyitva van az ajtó, de háttal ülsz.

- Erdős még aznap elment az antikváriumba, és visszavásárolta a Goethe-összest.

- Egy fiatalember hozta be a kötetet - mondta az eladó. - Máskor is szokott hozni eladásra régi könyveket. Hozzánk sokan járnak. Mindenkitől nem kérdezhetjük meg, hogy honnét származik az eladásra fölkínált könyv.

Erdős a Goethe-összest már nem tudta Tiszainak visszaadni.

Tiszait a napokban temették. Hamvai ugyanabba a sírba kerültek, amelyben apja pihent. A temetésre fia is megérkezett Münchenből. Az urnát szállító autó mögött egyedül lépkedett világos ballonkabátban. Közvetlenül utána egy sötét ruhás, fekete hajú fiatalember haladt virágcsokorral a kezében. A gyászolók kicsiny csoportjából egyedül Erdős tudta, hogy Tiszainak ez a fiatalember hordta az ebédet.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu