Régi és új idők tanúja, Pásztó

Pásztó városa a történelmi idők valóságos ujjlenyomata. A XI-XII. században már létező település, 1407 óta város. Lakosainak a harmadik évezred első esztendeiben talán már fel sem tűnik, hogy a középkor közvetlen szomszédságában élnek. Itt található az egyik legrégebbi hazai - a XIII. században már biztosan létező - Szent Lőrinc-templom. Első időszakából kis román kori ablak látható a templom oldalfalán. Varga Lajos plébános, egyháztörténész azt mondja, nagy kár, hogy igazi, alapos, részletes régészeti feltárásokat nem folytattak a pásztói templomokkal kapcsolatban, így aztán sok helyi építészettörténeti réteg máig ismeretlen maradt. A Szent Lőrinc-templom tornyának alsó része megmaradt eredeti formájában, akárcsak északi falának egyes részei.

A templom közvetlen szomszédságában találhatók a ciszterciek monostortemplomának feltárt maradványai, amelyek szintén a köztünk élő történelem tanújelei: a szerzetesek 1191 óta lakosai a városnak, így volt ez egészen 1950-ig, sőt, bizonyos szempontból 1989-ig töretlen volt a ciszterci jelenlét a városban, ugyanis ebben az esztendőben halt meg a kiváló zenetudós szerzetes, Rajeczky Benjamin is, aki a rend szétszóratása után Pásztón élt. A ciszterci monostortemplom szentélyének falai között kapott helyet a mostani millennium emlékére állított szobor, amely Szent István királyt ábrázolja, amint felajánlja koronáját a kis Jézust ölelő Máriának: múlt és jelen találkozása...

A város hitélete a török hódoltság idején sem szakadt meg, de a közeli Mátraszőlősé sem, amely lelkipásztori szempontból 1995 óta Pásztóhoz tartozik. A szőlősi templomban a XVII. századból származó oltárok vannak. A pásztói későgót cibórium - amely most a Nemzeti Múzeum egyházi kiállításán látható - mindvégig sértetlenül megmaradt. A Szent Lőrinc-templom a felszabadító hadjáratok idejét kivéve sohasem volt elhagyott.

Pásztó és a környező települések lakossága fogyatkozóban van. Különösen előrehaladt ez a folyamat Mátrakeresztesen, ahol a mostaninál kisebb kápolna és közösségi ház is elegendő lesz. Most folyik az építkezés alapjainak megteremtése.

Varga Lajos tavaly óta az egyetlen pap Pásztón: ide - egyelőre? - nem jut káplán. Azonban segítségére van Konrád István állandó diakónus, és csaknem harminc olyan világi hívő, akik közül többen hitoktatnak, illetve akik a különböző lelkiségi mozgalmak, csoportok (Hit és Fény, Mária Légió, Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, bibliatársulat, "szentjánosbogarak", cserkészek, énekkarosok) életét szervezik. Így a plébánosnak már "csak" a legfőbb szervezői és szorosan vett papi feladatok jutnak. Még ezzel együtt is arra kényszerül, hogy a temetői Szentlélek-templomban hétfőn misézzen. A vasárnapi egyetlen szentmise a Szent-Lőrinc-templomban van, Mátrakeresztesen pedig szombaton ünneplik az Úr napját.

A pásztói Margit-kórházban két ápolónő segíti Lajos atya munkáját, az ő figyelmüknek köszönhetően nincs olyan beteg, aki szentségek nélkül halna meg. A kórházkápolnát az épület új szárnyának tetőterében alakították ki, itt minden héten egyszer van szentmise, igeliturgia és imaóra is. A későbbiekben egy üvegfal segítségével fogják megoldani, hogy a kápolna mindig látogatható legyen. Ez a felszentelt hely napjaink hitéletének szép bizonyítéka.

Számos nagy múltú településünkhöz hasonlóan egykorvolt idők beszédes kövei mellett a jelen élet nem kevésbé beszédes jeleivel találkozhatunk Pásztón, és azzal a tapasztalattal, hogy faluban és városon, Pesten és vidéken különböző okok miatt nem könnyű lelkipásztornak lenni a mai Magyarországon.

Az egyházmegyei oldalt írta: Szigeti L.

Fotó: Keönch László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu