|
|
A harmadik lehetőség Eléggé meglepő, hogy János evangéliumában Jézus saját küldetésének céljáról szólva (3,16-18) ezt mondja: "Aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében" (18. v.). Az evangélium más helyein is találkozunk hasonló gondolattal: "Ítélet van most e világ felett..." (12,31; vö. 16,11). Amint igaz, hogy Jézussal az üdvösség korszaka, Isten uralma elérkezett és jelen van a világban, úgy az is igaz, hogy vele az ítélet is elkezdődött. Közismert, hogy János evangéliuma az első század végén íródott, amikor Jézus követői már 60-70 év távlatából tekinthettek vissza mindarra, ami Jézussal és Jézus által történt ebben a világban. Nemcsak arra emlékeztek, hogy Jézus milyen fogadtatásra talált népe körében, hanem azt is látták, hogy azóta mi történt a zsidósággal (a 66-70-es zsidó háború következtében elvesztették függetlenségüket, templomukat, önálló nemzeti létüket), és hogy a keresztények jelenléte milyen ellenérzéseket szül és üldözéseket támaszt a pogány világban is. Mindezek láttán a század végén joggal lehetett arra gondolni, hogy Jézus műve döntés elé állítja az embereket és népeket, és sorsuk attól függ, hogy hogyan foglalnak állást Jézussal kapcsolatban. A keresztények azonban nemcsak Jézusra emlékeztek, hanem - az Ószövetség ismeretében - világosan látták, hogy Isten hányszor és hogyan ajánlotta fel az embereknek a béke és üdvösség lehetőségét. Isten és ember közös története a Paradicsommal indult, azzal a lehetőséggel, hogy az ember örömteli és harmonikus kapcsolatban éljen Istennel. Ekkor Isten az ősszülők személyében az egész emberiségnek kínálta fel ezt az életet. Miután a bűnbeesés által ez a lehetőség szertefoszlott, Isten második ajánlata a szövetség volt, ezúttal egy kiválasztott nemzettel, Izrael népével. "Íme, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is" - mondja Isten a kiválasztott népnek a szövetségkötés kapcsán. A szövetség, mely a nép számára az életet jelentheti, megköttetett, a feltételek ismertek. Ezentúl a nép dönt saját sorsa felől - azzal, hogy hű marad-e ehhez a szövetséghez vagy sem. Ha szó is lesz a továbbiakban Isten haragjáról, büntető ítéletéről, valójában minden az Isten által kiválasztott nép döntésének, magatartásának a következménye lesz. A választott nép - a prófétai könyvek tanúsága szerint - nem tudott hű maradni, így Isten üdvözítő terve, amelyet a szövetség keretében kínált fel, nem valósulhatott meg. Ezért kínálta fel Isten az embereknek - elsőként a választott népnek, valójában azonban minden nemzetnek és minden embernek személyesen - a harmadik lehetőséget: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn 3,16). "Nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ" (17.v.). Isten célja a megmentés, a megszentelés, a fölemelés a vele való közösségbe - s az ember maga dönt afelől, hogy elfogadja-e ezt az ajánlatot vagy elveti. Saját maga határoz ezzel saját sorsa felől, saját maga választja az életet vagy a halált, az üdvösséget vagy a kárhozatot. Ezért lehet azt mondani, hogy az ítélet már elkezdődött, most történik, sőt, már meg is történt. Azzal, ahogyan az ember döntött, ahogyan az ember fogadja és fogadta Isten ezen harmadik, minden előzőt felülmúló segítségét és ajánlatát. Míg tehát az egyik oldalon az utolsó, nagy lehetőség elszalasztása és ennek következtében a pusztulás és a bűnhődés áll az ember előtt, addig a másik oldalon az Istennel való bensőséges barátság és harmonikus kapcsolat lehetősége. A János-előszó szerint Isten azoknak, akik hisznek Jézus nevében, "hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek" (Jn 1,12). Ők "Istenből születtek" (1,13), Jézus barátai (15,15), akikért Jézus az életét adja (15,12-13), elküldi nekik a Szentlelket, aki velük lesz mindörökké (14,16), számukra helyet készít az Atyánál, majd ismét eljön és magával viszi őket, hogy ők is ott legyenek vele az Atyánál (14,3). Tarjányi Béla
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||