Az ötvenötödik Cannes-i Filmfesztivál és az ökumenikus díj

Május 15. és 26. között zajlik Cannes-ban az idei filmfesztivál. Mit keres ez a hír az Új Emberben? Mi közünk van hozzá?

A film mint az egyik legfiatalabb művészeti ág, a maga több mint százéves történetével eleven alakítójává vált immár több generáció életének - nem lehet úgy tennünk, mintha nekünk közünk se lenne hozzá. Ha televíziózunk és azon dohogunk, hogy a gyerek már megint moziba készül, ne feledjük, hogy a televízióműsor, amelyet éppen nézünk, ugyanannak a képi beszédmódnak egyik formája, mint amit a moziban vetítenek, legyen az művész-, fantasztikus-, vagy akciófilm. A televízió otthonunkba hoz valamit abból, amiért a gyerek még elmegy a moziba.

28. alkalommal adják át jelenlegi formájában a Cannes-i Filmfesztivál ökumenikus díját. Minden évben hatfős, változó összetételű zsűri ítéli oda a díjakat. A zsűri elnöke idén Anca Berlogea román rendezőnő, tagjai még egy olasz, két francia, egy német és egy kanadai filmes, oktató illetve kritikus. A francia Michele Debidour például könyvet írt Spirituális küzdelem a filmművészetben címmel, és Andrej Tarkovszkijról is kiadott egy monográfiát. A többiek szintúgy a filmes közélet hazájuk és nemzetközileg elismert személyiségei. Az ökumenikus díjat viszont a katolikus, a protestáns és az ortodox egyházak képviselői ítélik oda. A hivatalos fesztiválzsűri és a nemzetközi filmes sajtó képviselői által megszavazott díjon kívül az ökumenikus a harmadik olyan tekintélyes díj, amelyet delegált zsűri ítél oda. Átadása a fesztiválrendezők által szervezett ünnepség keretében történik, ezzel is kiemelve sajátos jelentőségét, ami így mindenki által figyelemmel kísért színfoltjává válik a fesztivál eseményeinek. Az eddig díjat nyert filmek listája mutatja, hogy a mindenkori zsűri szakmailag mértékadó döntéseket hozott. Néhány díjazott rendező, film és díjazási évszám a listáról: Werner Fassbinder: A félelem megeszi a lelket (1974); Claude Goretta: Csipkeverőnő (1977); Wim Wenders: Párizs, Texas (1984); Denys Arcand: Montreáli Jézus (1989); Atom Egoyan: Jövendő szép napok (1997); Mohsen Makhmalba: Safar és Gandehar (2001).

A művészi minőség és valamilyen érték sajátos, filmben kifejezhető feltárulása, az emberi egzisztencia spirituális dimenzióinak megjelenítése - ezek az ökumenikus díj odaítélésének legfőbb szempontjai. A keresztény egyházaknak a zsűribe delegált képviselői nyitottak a vallások közötti dialógusra, e téma filmes megjelenítésének értékelésére. Az igazságosság, az emberi lény méltóságának és környezetének tisztelete, a béke és a szolidaritás problematikájának érvényesítése is a mindenkori zsűri célkitűzései közé tartozik. A nyilatkozat elutasít minden nemzeti, faji, szociális és vallási megkülönböztetést, az "előítéletek és a remény tükrében" próbálja értékelni a mindenkori emberi alaphelyzetre vonatkozó filmes kísérletek sikerét. Az alaphelyzet pedig az, hogy a srácok moziba mennek, miközben mi a tévé műsorait nézzük. Moziba mennek, mert közösen akarnak szórakozni, közös élményeket begyűjteni, hogy aztán közösen megbeszélhessék azokat. Moziba menni, mi más ez, mint a hétköznapi ökumené: nemzeti, faji, szociális és vallási megkülönböztetés nélkül ülnek a srácok a moziban, és csöndben örülnek annak, hogy az 55. Cannes-i Filmfesztivál végén megint lesz egy film, egy díj, amelyik fontosnak tartja azt, hogy együtt vannak, azt, hogy így itt ülnek.

Lázár Kovács Ákos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu