Szolgáló szeretettel a gyermekekért

Mindenkinek szóló tanúságok egy konferencián

Azokat, akik itt most egybegyűltek, összeköti a feltámadásba vetett hit. Jó, ha valakinek nemcsak hite, hanem tettei is vannak. - Ez a Jakab apostol levelét idéző gondolat azon az egynapos budapesti konferencián hangzott el, amelyen - ebben a formában első alkalommal - olyan anyaországi és határon túli magyar egyházi szeretetszolgálatok munkatársai, vezetői vettek részt, amelyek súlyosan hátrányos helyzetű, illetve valamilyen fogyatékossággal élő gyermekekkel foglalkoznak.

Hitük és tetteik is vannak - mondhatjuk mindazokról, akik ezen a napon beszámoltak életükről, mindennapjaikról, ünnepeikről, sikereikről, nehézségeikről. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárságának szervezésében megrendezett szakmai nap egyik célja a találkozás volt: személyesen megismerni azokat, akikről hallomásból már korábban is tudhattak a hasonló szolgálatot végző emberek. A kapcsolatfelvétel, egymás segítése, a tapasztalatok cseréje is célja és eredménye volt e konferenciának. De pusztán látni is annak erőt adó tényét, hogy "ennyi kincsünk van", ahogyan az egyik hozzászóló fogalmazott.

A nap elején Seregély István egri érsek, az MKPK elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Veres András püspökkari titkár számolt be a katolikus egyház idei üzenete, a Jót tenni jó mondatban megfogalmazott központi gondolat nyomán született iskolai akció eredményéről. Ennek során katolikus és evangélikus kisdiákok - nagyböjti felajánlásként - hátrányos sorsú társaik megsegítésére kisebb adományokat fizethettek be. A kezdeményezés nyomán nem kevesebb mint tizenkétmillió forint gyűlt össze, melyet a püspöki kar döntése alapján a Böjte Csaba ferences szerzetes által vezetett dévai gyermekotthon megsegítésére adnak át.

Az első előadást is az erdélyi Csaba atya tartotta: szólt hivatásáról, melyet nem keresett, amely megtalálta őt. Ma már háromszáznégy gyermek életéről gondoskodnak Déván hatvanhét segítővel, köztük házaspárokkal, akik nyolc-tíz gyermeket nevelnek egy-egy családban. A legszebb élmény: valakinek valakije lenni - ezt a hitvalló mondatot egyben felhívásnak is szánta Böjte Csaba atya: Élesszük fel a magyarországi fiatalok missziós lelkületét, menjenek minél többen - egy-egy hónapra, évre vagy akár egy egész életre - a határon túli magyarok közé - merjenek, próbáljanak meg szeretni.Létrejöhetne egy mozgalom - mondta az erdélyi szerzetes -, hiszen nemcsak pénzre van szükség, hanem szerető szívekre is, munkatársakra, akik ölbe vesznek, vagy éppen számtanra tanítanak egy gyermeket.

A gyimesfelsőloki Berszán Lajos atya az 1994-ben megnyílt Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceumban tanuló, hátrányos helyzetű székely, illetve csángó magyar fiatalokról szólt, akik közül ketten el is kísérték Budapestre, hogy személyesen bemutatkozhassanak. A többek között a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének debreceni szervezete segítségével létrehozott intézményben idén már az ötödik nemzedék tanul. Az óvodásoktól az érettségizőkig kétszázhatvan növendékük van. A felsőfokú továbbtanulás támogatását anyagiak híján sajnos nem tudják megoldani.

Pásztor Zoltán atya Kassáról a kárpát-medencei mozgássérült fiatalok nyári táboráról számolt be, amelyen évről évre ötvenen, nemcsak magyarok vesznek részt. Szólt a Providencia Alapítványról is, melynek célja a magyar kisebbség jogainak védelme, a kulturális örökség ápolása, illetve a fiatalok felsőfokú tanulmányainak támogatása. Pásztor Zoltán elmondta, hogy náluk ez az egyetlen olyan alapítvány, ahol lehet arra hivatkozni, hogy valaki a magyar kisebbségi közösség tagja.

A vajdasági Moholról érkező Gulics Rózsa az értelmi fogyatékos gyerekeket, fiatalokat és családjaikat összefogó helyi Hit és Fény közösség életéről és munkájáról szólt, valamint személyes élményeiről, amelyeket a mindennapi szolgálat és a feléledő hit kapcsolatáról tapasztalt, a sérültek és segítőik életében egyaránt. A fogyatékosok felkarolása evangelizáció - mondta.

Mészáros Domonkos atya a kárpátaljai kisebbségek, köztük a cigányság (hit)életéről tartott vetítéssel kísért előadást. Az ungvári plébános bemutatta a magyarok új kápolnáját, illetve a gyermekek hitoktatásának helyzetét.

A Magyar Karitász nevében Adányi László főtitkár számolt be az úgynevezett Gólyahír-akció tapasztalatairól és eredményeiről. Ennek keretében arra buzdítottak iskolás gyerekeket, hogy küldjenek egy-egy ajándékcsomagot határon túli magyar társaiknak. A felhívás arról is szólt, hogy a csomagban ne csak ajándékot helyezzenek el, hanem egy fényképet is - magukról. Ezzel is szorgalmazták, hogy a gyerekek között baráti kapcsolatok alakuljanak ki, levelezzenek egymással. Csaknem húszezer csomag ért célba a kezdeményezés nyomán. A főtitkár a Magyar Karitász szervezéséről elmondta: az akció sikere érdekében igénybe vették a rádió, a sajtó, valamint különböző cégek segítségét, köztük a dobozokat ajándékozó csomagolástechnikai vállalat felajánlását.

A konferencia hátralévő részében a magyarországi intézmények képviselői szóltak, köztük Fehér Anna nővér a látássérült gyermekekkel foglalkozó Batthyány téri szolgálat és a Batthyány-Strattmann László otthon és iskola fejlődésének útjáról. Ébner Gyula és Jernei Péter a ferences rend kezelésében lévő gyöngyösi Autista Segítő Központ életével ismertette meg a hallgatókat. Az intézmény vezetői elmondták: vállalt feladatuk a környékbéli beteg gyerekek integrációja, bejáró otthon létesítése, illetve egy autista iskola és egy nappali foglalkoztató létrehozása.

Rubovszky László a Magyar Máltai Szeretetszolgálat keretei közt működő pátyi Gondviselés Házáról beszélt, ahol nevelőszülőket képeznek, illetve lakóotthonokban, háromgenerációs családokban nevelik a szülők nélkül maradt gyerekeket.

E modell kipróbálása után szeretnék megvalósítani álmukat: egy országos nevelőszülői hálózat létrehozását. Az ennek szervezésével kapcsolatos szomorú tapasztalatait is megosztotta a hallgatósággal Rubovszky László: nyolcszáz plébánosnak küldtek együttműködésre buzdító levelet. Mindössze hatvanan válaszoltak, közülük harmincan úgy gondolták, ez állami és nem egyházi feladat. Összesen húszan vállalkoztak a közös munkára a pátyiakkal.

Radnai Bertalan az értelmi fogyatékos gyerekek és fiatalok ipolytölgyesi Szent Erzsébet otthonáról szólva elmondta: jól tudják, intézményük bizonyos értelemben, szakmailag elavult rendszer, hiszen nem ideális, kisebb, családias lakóotthonokból épül fel, hanem százötvenen élnek itt, azonban jelenleg erre nyílik lehetőségük. E körülmények között igyekeznek mind jobb lehetőségeket, emberi életet biztosítani a sok esetben halmozottan fogyatékos gyerekek számára. Ne értük aggódjon, szoktam mondani, amikor egy-egy látogató sajnálkozik a gyerekek láttán. Ők jó helyen vannak. Önmagáért aggódjon, ha semmi nem változik önben, miután itt járt - tette hozzá az igazgató.

Az alsószentmártoni Lankó József és Jovánovics Ágnes a cigánypasztorációról számolt be. Lankó atya a cigányság értékeiről beszélt: a család és a gyerekek szeretetéről, hitükről, amely sokak állításával szemben korántsem babona, a megtartó közösségről, arról, hogy köztük nem lehet magára maradt öreget találni. Mindezek Isten jelenlétének jelei - mondta a cigányok papja. Jovánovics Ágnes mint óvónő saját példája alapján arról beszélt, mennyire fontos, hogy nevelők kerüljenek ki a cigányság köréből.

Heindl Péter a mánfai középiskolai Collegium Martineum munkáját ismertette: azon igyekeznek - mondta -, hogy intézményük a mindennapi élet színtere lehessen, ahol a cigány fiatalok terveikről, problémáikról is beszélgethetnek segítőikkel, akik egyenrangú félként bánnak velük és családjaikkal is. Heindl Péter külön kiemelte gyakorlatukból a problémás, nehéz körülmények között élő fiatalok rendszeres családlátogatását: ezt "szélcsendben" is végzik, hiszen ha csak baj idején keresik fel őket, akkor sokszor már nemigen lehet értő párbeszédet folytatni.

Bakos-Tóth Márta a súlyos, daganatos betegségben szenvedő gyermekek-fiatalok bakonyszűcsi rehabilitációs táborában szerzett, csaknem másfél évtizedes tapasztalatairól számolt be. Többek között arról, hogy a nagycsaládos formában szervezett táborokban sokszorosan megélhették: A pozitív érzelmek javítják az immunrendszer működését. A közösség szerető, elfogadó környezete kimutatható javulást eredményezett a gyermekek állapotában.

Megrendítő beszámolók hangzottak el ezen a szakmai konferencián. Emberi ügyekről, amelyek emberért kiáltanak. Emberektől, akik Krisztustól kapott hitük alapján tehetségüket, erejüket, szeretetüket mások életének javítására, nehéz sorsának könnyítésére adták-adják. Ezért szavuk hiteles és valóban megszólító. Jót tettek velünk is - mert megszólítottak. Jót kell(ene) tenni - mindannyiunknak.

Szigeti László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu