Egy mai kaszinó - Pozsonyban

Minden magyar kaszinó, klub szellemi atyja Széchenyi István gróf volt. Angliai utazásáról hazatérve, az ottani klubok, kaszinók, társaskörök eszméltető, öntudatosító erejét hirdette barátai között.

Az első magyar kaszinók egyike Pozsonyban alakult meg, 1836-ban. Nem volt ebben semmi meglepő, hiszen 1536-tól Pozsony főváros. Akkor helyezte át Várday Pál érsek esztergomi székhelyét a Pozsonyhoz közeli Nagyszombatba, de Oláh Miklós érsek nem ott, hanem Pozsonyban építette fel a rezidenciáját, és ezzel megindult a város rohamos fejlődése. A kaszinó alapítása idején Pozsonyban ülésezett a magyar országgyűlés, ide gyűltek a reformokat pártoló fiatal értelmiségiek az egész országból. Fontos vállalkozások is születtek a pozsonyi kaszinóban, például a nagyszombati vasútvonal terve, a gőzzel és vízi erővel hajtott műmalom ötlete.

Nyilván akadtak jócskán olyan klubtagok is, akik csak a szórakozást keresték. Az első szabály súlyos kötelezettséget is kimondott: a magyar nyelv tudatos ápolását, amivel a nemzet művelődési törekvéseinek magasztos céljait kívánták előmozdítani. A többségében német ajkú Pozsony érezte, hogy itt, a nyelv nyugati peremén a nyelv őrzése és ápolása a megmaradás legfontosabb feltétele. Később, a Monarchia szétbomlása után kapott még nagyobb jelentőséget a kaszinó nyelvápoló igyekezete.

Vendéglátóm, Szamák Mihály, az ellenőrző bizottság elnöke mondja: bármilyen meglepő, a pozsonyi kaszinó 1918 után is működött, sőt, Tiso önálló szlovák államában is, egészen 1945 tavaszáig. Akkor volt igazán nagy fontossága, miután Kassa, Komárom, a magyar kulturális központok visszakerültek az anyaországhoz. Megmaradt egy meghívó a kaszinó rendes közgyűlésére, 1945. március 28-án este 6 órára. Annak nincs nyoma, hogy megtartották-e. Egy héttel később az oroszok elfoglalták Pozsonyt. Az új szlovák hatóságok a kaszinót bezárták, a magyar és német művek sokaságát kidobálták az utcára, megsemmisítették. Mind a két nyelv tilossá vált, üldözendővé a szabadságot hirdető új rendszerben. A kaszinó száznyolc esztendős története semmivé lett.

Magyar némaság földjévé vált a Felvidék. Csontok mélyében ült a félelem. Még a reménykedők is lemondtak arról, hogy valaha is lesz magyar klub, kaszinó, társas élet a hajdani koronázó városban.

De ötvennégy év után, 1999-ben ismét megnyitotta kapuit a kaszinó. Mi a titka az ilyen újjászületésnek? Milyen feladatokat vállalhatnak Széchenyi kaszinói?

A válaszok nemcsak a pozsonyiak számára lehetnek fontosak nemzeti önszerveződésünk jelenében.

Pozsony 442 ezer lakosából - az 1991-es népszámlálás szerint - 20 312 a magyar, a népesség 4,59 százaléka. Viszonylag nagy az értelmiségiek száma, lévén Szlovákia fővárosa, ahová a nemzetiségi művelődést összpontosították. Saját erejükből a pozsonyi magyar polgárok nem lettek volna képesek a kaszinót feléleszteni, versenyezve a hajdani alapítókkal, főrendekkel, országgyűlési küldöttekkel, kereskedőkkel, gyárosokkal. Az állam szűken méri az anyagi támogatást a meglévő magyar jellegű intézményeknek is, nemhogy új alakzatokat hívjon létre. Kisebbségi nemzeti közösségekben valóságos történelmi szerepük lett megint az önzetlen, áldozatkész alapítóknak, a szponzoroknak.

Pozsonyban Frideczky János teljesíti ezt a küldetést. Ükapja, Neszter József országgyűlési képviselő és akadémiai tanár 1836-ban a Pozsonyi Casino egyik alapítója és első titkára volt. A derék, közösségi érzelmű pozsonyi polgár megvásárolt egy többemeletes épületet a város központjában, a Klarissza, a Kapucinus és a Vártelek utcák között. Ez a családi örökség szállt Frideczky Jánosra, akitől a csehszlovák pártállam aztán elkobozta. A száműzetésre juttatott háztulajdonos az 1990-es évek végén visszakapta a hatalmas épületet, igaz, meglehetősen romos állapotban.

"A szabad világban megtanultam, hogy a tulajdon kötelez. Elhatároztam, hogy fölújítom ebben a házban ükapám nagy művét, megkísérlem a Pozsonyi Casino föltámasztását."

Segítésre hívta a régi kaszinó tagjainak leszármazottjait, a mai öntudatos pozsonyi magyar polgárokat. 1999. szeptember 9-én megnyitották a Casinót a bérház földszintjén. Azóta két évkönyvből ismerhetem meg egy mai kaszinó munkáját, szellemiségét. Ezek az évkönyvek előadások, beszélgetések sokaságáról tanúskodnak. Kaszinó jellegét őrzi a társaskör, van saját konyhája, lehet könyveket, újságokat olvasni, szórakozni, de legfőbb tevékenysége mégis a Pozsony - és nemcsak Pozsony - magyar polgárságát átfogó előadások gazdag programja.

Mi érdekli a mai pozsonyi kisebbségi magyarokat? Mi vonzza a legnagyobb közönséget? A címek, az előadók személye akár szociológiai keresztmetszetét adhatná a szlovák főváros magyar művelődési törekvéseinek, igényeinek.

Örök téma: városuk története, ezer esztendőre vissza az időben, legalább Búvár Kundig, aki 1050-ben meglékelte III. Henrik császár dunai hajóhadát, és ezzel megvédelmezte Pozsony várát... Reformkori országgyűlések, Kossuth, Wesselényi szónoklatai... 1849 pozsonyi vértanúi... Híres pozsonyi szülöttek, itt tanított professzorok, itteni művészek... Pozsony "helytörténete" egyben maga a magyar történelem. Hiába szerették volna önkörébe zárni és elszigetelni, akár hamisítások árán is. Pozsony mai magyar értelmisége a nemzet egészében eszmél, gondolkodik, a hely szelleme messze tájakra kisugárzik.

Meghívásom arra szólít, hogy a moldvai csángó-magyarok történetéről és mai sorsáról beszéljek a Pozsonyi Casinóban. Kezdhettem volna-e egyébbel, mint Pozsony szerepével a csángók nyomorúságának világgá kiáltásában? Ide küldte siralmas tudósítását Zöld Péter, székely plébános Moldvából, 1783-ban, hogy itt a német nyelvű újságok kapják szárnyra a csángók hírét, és tegyék ismertté a német nyelvterületen, egész Európában. Pozsony itt, a dévényi szoros közelében a magyarság kapuja volt Európára és Európáé a Kárpát-medence felé.

Egy fényképen akad meg a tekintetem. A Pozsonyi Casino megnyitásán készült: Halkó József atya felszenteli a társaskör helyiségeit. Kisebbségi nemzeti közösségeinkben az újjászülető vagy most létesülő magyar művelődési intézmények székházaiból sehol nem hiányzik a kereszt: a megvallott hit.

Mintha csak most billenne helyére az egyensúly gondolkodásunkban a XX. század elejének szabadossága után, mikor sok helyen a polgári haladásból kirekesztették volna Istent. Az ateista diktatúrák keserves évtizedei ébresztettek arra, hogy csak a tudatosan vallott és vállalt kereszténység lehet a nemzeti, polgári művelődés biztos alapzata.

Egyház, kultúra, magyarság - ez a címe a 2002-es évkönyv egyik írásának. Idézem: Korzenszky Richárddal személyesen először a pannonhalmi apátságban találkoztunk. Az ottani bencés gimnázium egykori tanára, jelenleg a tihanyi apátság rendfőnöke - perjele, szívesen fogadta meghívásunkat. 2001. szeptember 20-án a Pozsonyi Casinóban tartott előadást. Ez tulajdonképpen egy szép vallomás volt egyetemes és magyar értékekről, amelyet jó volt hallani a XXI. század elején."

Beke György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu