Tavasz Salzburgban

Salzburg Mozart városa, St. Gilgen a Mozart család "őshelye." Csupa európai védővonal, amint a költő virágfüzére, mely "kéztől kézig ér, valamennyi kézen át kezdettől végig ér..."

Az Inn agyagszínű vize mellől érkezem, a bajor Alpok felől, s most a Salzach fogad, amely a Zillertali-Alpok keleti feléből hozza forrásvizét, de Tirolból már egy cseppet sem, s mellékvizei is salzburgi eredetűek. Víz, élet, magasság.

Mozart Koronázó miséjét keresem az ünnepi játékok hangversenyeinek prospektusában, de megtudom, rossz helyen. Érdeklődésemre a megkérdezettek fölfelé mutatnak, 500 méter magasra a Maria Plain-zarándoktemplomra. A város felett áll, pár kilométerre hagymakupolás két tornyával, orgonájával a kóruson, s a kegykép titokzatos, tündöklő csillagzatával, koronájával, a Szent Szűz, amint újszülött kisfiát nézi, takargatja, s akinek szintén parányi korona tündököl a fején. Két kezét anyja felé nyújtja. Szülő és gyermek kézjátékában-ritmusában mintha az a harmónia csendülne némán, amely Mozart miséjében az "et incarnatus est - és emberré lett" hitvallás zenei motívuma.

Kiderül: Mozart valóban e kegykép koronázási ünnepére komponálta említett miséjét, melyet a Maria Plain-templomban adnak elő nyaranta. Bemutatóját is itt tartották 1779-ben, amikor a zeneköltő huszonhárom esztendős volt; feljárt a kegytemplomba, s salzburgi otthonukban vetette partitúralapokra az öttételes misét, a Requiem és a c-moll mise mellett leggyakrabban játszott egyházi oratóriumát. Sokan úgy vélték, ez a mise királyi koronázásra íródott. De II. József akkor még nem uralkodott, különben sem illesztettek a fejére koronát, csupán "kalapot" viselt. Anyja meg már közel negyven éve az uralkodói szimbólumot hordta. Így lép ki az időből a mű, s hegyek, csöndligetek, tavak tiszta szentélyében a barokk templommal együtt a Védasszony-Anya égi megkoronázására utal. Mozart imádkozik ezen az ismert búcsújáróhelyen, mely európai védőbástyaként társul a kereszténységet oltalmazó szent helyek közé - évszázadok óta.

"Áldott, ki az Úr nevében jő" - hallom a szavakat; zenei ösvények nyílnak befelé, és felsugárzik a szentély. Mozart mindig ezt a mondatot komponálta meg legszebben, ha misékre gondolt. A Credo passiójából viszont az értelmezés mélysége húz magával: egy rövid élet könnyes-mosolygós megértése, ahogyan levelében írta: "Rövid volt az élet, de mégis megérte..." Földi életének harmincöt esztendeje annak a másik birodalomnak időtlen idejévé vált, melyben árnya sincs a mulandóságnak...

A kegykép nem enged el. 1633-ban ismeretlen mester festette, s ezt írta rá: Maria Trost - Vigasztalás Anyja - mint mi mondanók, a loretói litánia nyomán. Egy észak-bajor fejedelmi család kérésére készült, s aztán csodatévő híre terjedt. Amolyan vándorutat járt be, míg 1650-ben a mostani salzburgi Szent János Kórház "tulajdonába" került. Két esztendő múlva a Plainbergen épült kápolnában tisztelték, majd 1671-ben Maximilian Gandolf van Khuenburg érsek engedélyezte, hogy a hegytetőn templomot építsenek, amelyet három évvel később zarándok-szentélyként látogattak a hívők. Bencések látták el. (Ma is.) A kegykép Salzburgba tért vissza, 1732-ben végleg elfoglalhatta helyét a kegytemplomban. 1751-ben Andreas Jakob Graf Dietrichstein érsek megkoronázta.

A templom ötven esztendeje basilica minor - kisbazilika.

Mozart 210 éve ismeretlen sírban nyugszik, a bécsi Szent Márk (biedermeier) temetőben, ahová már senkit sem temetnek. Elgondolom: utolsó motettája az Ave verum Corpus volt: Üdvözlégy, igaz test, ki Máriától születtél... Halála órájában azon a decemberi napon talán ennek a dallama zsongott a fülében újra, és a Koronázó mise részlete: "Áldott, aki jön az Úr nevében..."

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu