Gondola

Nem kell megijedni! A Gondola nem süllyedt el, csak a húsvét miatt egy kicsit többet vesztegelt a kikötőben a szokásosnál. Legutóbb azt ígértem, hogy egy jó hírrel folytatom. Következzék tehát egy JÓ HÍR: Van idő! Semmilyen törvény, parancs, előírás nem határozza meg, hogy hány éves korban "kell" együtt járni.

Nem kell tehát aggódni, ha még nem sikerült találnod Valakit. Vannak, akik elkeserednek, úgy érzik, hogy lemaradnak valamiről, aminek már meg kellene lennie. Pedig erre semmi okuk sincs. Nem "kell" együtt járni sehány éves korban. Jó, ha sikerül, de ha nem, akkor sem kell kétségbeesni. Kicsivel sem értéktelenebb ember az, akinek (még) nem sikerült társat találnia. Nem kell izgulni: van idő.

Sőt, nemcsak az együttjárásra van idő, hanem férjhez menni is! Vannak sajnos hölgyek, akik huszon-akárhány évesen valósággal pánikba esnek. "Jaj, nem fogok férjet találni!" - és elkezdenek vadászni. Nagyon veszélyes! A legnagyobb baj az, hogy az esélyük vészesen lecsökken, ha próbálnak "férjet fogni". A fiúk nagy részében van ugyanis egy úgynevezett menekülési ösztön, irtóznak attól, hogy őket megfogják. Az olyan lányon, aki kétségbeesve próbál találni valakit, tíz méterről látszik, hogy "vadászik". Ilyenkor még az a fiú is nagy ívben elhúz, akinek különben talán tetszene a lány.

Ha egy lány szívesen férjhez menne, előbb-utóbb sikerülni is fog neki. Néhány éve ment férjhez egy lány, akiről már én sem gondoltam, hogy valaha is sikerülni fog neki. Tisztában volt azzal, hogy néz ki, milyen fajta ember, és ha Ő kell valakinek úgy ahogy van, szívesen férjhez megy, persze akárkihez és bármilyen áron nem. Mert lett volna jelentkező, de az elvárásaiból nem engedett. És egy percig sem esett kétségbe. Tudott várni, méghozzá derűsen. Addig-addig, amíg végül nagyon is kiváló társat talált. Jó, nem rögtön, de Ő is sorra került.

Amennyire igaz, hogy egy lány nem tud "megfogni" egy fiút, az is tény, hogy ha már van egy komolyabb együttjárás, akkor a nők érzik meg hamarabb, mondhatnám úgy is, hogy ők döntik el, hosszú távra is érdemes-e tervezni ezt a kapcsolatot. Miből gondolom ezt?

Volt egyszer a rádióban egy házaspáros vetélkedő. Az egyik teremben a feleségek, a másikban a férjek ültek, és különböző ravasz kérdésekre kellett válaszolniuk. Szeme színe, kedvenc étele, cipőmérete, legkedvesebb zenekara stb. A végén jött a legizgalmasabb kérdés: "Mikor dőlt el, hogy kapcsolatuk hosszú távú lesz?" A feleség mond egy dátumot, a férj meg vagy másfél évvel későbbit. Vagyis a halacska már régen bekapta a horgot, csak még nem vette észre. Szabadon úszkált fel-alá, de azért a racsnin apránként már tekertek egyet...

Az együttjárás három feltétele: Tisztáztuk, hogy semmikor sem "kell" együtt járni. Ahhoz, hogy egyáltalán érdemes legyen egy komolyabb kapcsolatot elkezdeni, három feltételnek kell egyidejűleg teljesülnie. Ezek nem erkölcsi szabályok, hanem olyan feltételek, amelyek hiányában egyszerűen butaság, értelmetlen dolog együtt járni.

1. Legyen hozzá kedved. Azért mert valaki elmúlt 14 vagy akárhány éves, biztos hogy van kedve az együttjáráshoz? Többnyire persze van, de bizony van az úgy is, hogy éppen nincs. Az is előfordulhat, hogy már nincs kedved, vagy éppen mostanában nincs kedved. Akkor meg minek erőltetni? Nem kell izgulni, majd megjön a kedved, majd járjál akkor. Ez nem egy kötelező feladat!

Azért semmi esetre se próbálkozz párkapcsolattal, mert már minden barátodnak/barátnődnek van ilyen. Ha nekik van hozzá kedvük, és sikerült is nekik, hát csak járjanak. Neked attól még nem kötelező. Némely fiú szinte kétségbeesetten próbál kapcsolatot kialakítani, mert a haverok már mindannyian miket mesélnek... Ha emiatt kisebbségi érzésed lenne, mesélj Te is! Az ő történeteiknek is legalább a fele mese...

2. Legyen rá időd és energiád.

Az együttjárás bizony meglehetősen idő- és energiaigényes elfoglaltság. Ha belegondolunk, ez nyilvánvaló, sokan mégsem számolnak vele. Kerülhetsz olyan élethelyzetbe - legalábbis átmenetileg -, hogy minden idődet, energiádat leköti egy feladat. Lehet ez valami családi kényszerhelyzet (például állandóan ott kell lenni valaki mellett és ápolni), de esetenként az állapotbeli kötelesség is válhat olyanná, ami egész embert kíván (néha még a tanulás is!). Ilyenkor egész egyszerűen arról van szó, hogy nem érsz rá. Ha pedig nem érsz rá, akkor ne járjál senkivel! Vannak szerencsétlenek, akik ilyen körülmények között is együtt járnak. És mi történik? Együtt van a kedvesével, de végig tiszta idegbajos, mert érzi-tudja, hogy a dolga nem halad. Aztán amikor meg a dolgát próbálja művelni, tiszta idegbajos, mert már két napja nem látta a kedvesét. Az egész élete úgy néz ki, mintha egy nagy pocsolya közepén ülne, és egyre csak tocsogna benne, hogy "Jaj, de szerencsétlen vagyok, jaj, de szerencsétlen vagyok!" Lökött vagy, kisapám/kisanyám, nem szerencsétlen! Minek jársz, ha nem érsz rá? Ha van is kapcsolatod, az a másik majd elszéled, mert most két hétig nem érsz rá? Tényleg nem tudja megérteni? És ha tényleg nem érti meg, akkor szeret Téged egyáltalán, vagy nem inkább csak önző módon a saját érdekét, vágyait keresi? Egy normális kapcsolat simán kibír néhány hetet úgy is, hogy egyáltalán nem találkoznak, nem érnek rá egymásra. Ha meg egy kapcsolat nem normális, akkor minek erőltetni...

A harmadik - talán a legfontosabb - feltételről majd legközelebb.

Varga Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu