Életige 2001. május

"Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni." (Jn 14,23)

* * *

Jézus mélyreható búcsúbeszédet intéz az apostolokhoz, és többek között arról biztosítja őket, hogy újra látni fogják egymást. Ugyanis kinyilatkoztatja magát azoknak, akik szeretik Őt.

Ekkor Júdás, nem a karióti, megkérdezte tőle, hogy miért nekik nyilatkoztatja majd ki magát, és miért nem a tömeg előtt. A tanítvány arra vágyott, hogy Jézus nagyszabású, külsődleges módon nyilatkoztassa ki magát

Jézus azt válaszolja, hogy nem látványos és külsődleges módon fogja magát kinyilatkoztatni, hanem oly módon, hogy ahol hit és szeretet van, ott a Szentháromság egyszerűen és rendkívülien a hívek szívébe költözik.

Jézus ezzel a válaszával pontosítja, hogy halála után milyen módon marad övéi között, és azt is elmagyarázza, hogyan lesz majd lehetséges kapcsolatban maradni vele.

Jézus jelenléte a keresztény emberben és a közösségben tehát már mostantól fogva megvalósulhat, nem csak a halál után, ezért nem kell a jövőre várni. Jézus jelenlétét elsősorban nem a kőből épült templom fogadja be, hanem a keresztények szíve, és így ez a szív új tabernákulummá, a Szentháromság élő hajlékává válik.

Hogyan érheti el a keresztény ezt a szintet? Hogyan hordozhatja bensőjében magát Istent? A Jézus iránti szeretet olyan, amely nem pusztán a szentimentalizmusban, hanem a konkrét életben nyilvánul meg, elsősorban abban, hogy éljük az Igét.

Erre a tettekben megnyilvánuló szeretetre válaszol Isten saját szeretetével: a Szentháromság a keresztény ember szívébe költözik.

Melyik az a tanítás, aminek a megtartására a keresztény meghívást kapott?

János Evangéliumában a "tanításom" és a "parancsaim" kifejezések gyakran ugyanazt jelentik. A keresztény tehát arra kapott meghívást, hogy megtartsa Jézus parancsolatait, de ezeket ugyanakkor nem tekinthetjük egyfajta törvénykönyvnek. Azt kell inkább észrevennünk, hogy mindegyik parancsolat a kölcsönös szeretet parancsában foglalható össze, amelyről Jézus adott példát, amikor megmosta tanítványai lábát. Isten azt parancsolja minden kereszténynek, hogy a másikat egészen önmaga teljes odaajándékozásáig szeresse, úgy, ahogyan azt Jézus tanította és tette.

Hogyan éljük tehát jól ezt az Igét? Hogyan juthatunk el arra a szintre, ahol maga az Atya szeret minket, és a Szentháromság vesz hajlékot bennünk?

Úgy, hogy teljes szívünkből, radikálisan és kitartással éljük a kölcsönös szeretetet.

Ebben találja meg a hívő alapjában véve azt a mély keresztény aszkézist, amelyet a Keresztrefeszített vár el tőle. A kölcsönös szeretet által virágoznak ki ugyanis szívében a különböző erények; és általa tud megfelelni hivatásának, annak, hogy szentté váljon.

Chiara Lubich

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu