Lapszél

Pillanatkép

A hallgatói teremben ifjú anyaként - két éve még szinte gyerek - tündöklő szemű aszszonyka csöppnyi lányát ringatja a kocsiban. Közben rám figyel, ír, jegyzetel, hiszen ez is fontos neki. Meg-megállok, halkabbra veszem a szót, föl ne ébredjen. Hogy köztünk van a csöppség, szinte kitüntetés, egy azok közül, akik még a teljes szeretetben élik meg az ártatlanság korát...

Két óra eltelik, s mintha családdá változnék a terem, a hallgatók anyákká, és már nem tudok nekik másról szólni, mint az anyaságról, amelynek a Rendelés során mindannyian részesei...

(tóth)

Keserű emlékezés

A levitézlett, ám utódaikban rendkívül öntudatos (és bűntudattól mentes) posztkommunisták sok mindent szeretnének feledtetni a jelenkor magyar közvéleményével. Nevezetesen azt is, hogy ötven évvel ezelőtt, 1951-ben talán a legdurvább, emberellenes korszakot kényszerítették rá a keresztény magyarságra.

Emberek ezreit hurcolta el rosszindulatú bejelentések (gyakran anélkül is), az ÁVÓ. Magam is tanúja voltam, amint egy kis józsefvárosi utca "Gazdasági Rendőrség" fedőnevű épülete előtt a kapubejáratnál félmeztelenül dobálták le a vidékről elhurcolt, javaiktól megfosztott, ártatlan embereket, eközben eltorlaszolva az utcát minden irányban, nehogy a járókelők megláthassák a nemtelen tettet.

Az Új Ember is akkor élte meg történelmének legválságosabb szakaszát. A hivatalos ellenőrző szervek "jóvoltából" 1951 januárjától júliusig egyetlen hitvédelmi jellegű írás sem jelenhetett meg a hasábjain. Ugyanakkor a szerkesztőség vezetését arra kényszerítették, hogy a "béke-cikkek" áradatát közöljék hétről hétre.

Írni kellett Koreáról és annak népi mozgalmáról. A püspöki körlevelekben is szereplő közlemények "a mezei begyűjtő munkákról" ugyancsak bekerültek a lap anyagába. Többször szerepel "a munka nálunk becsület és dicsőség dolga" unásig hangoztatott frázisa, s ez sokakban a náci lágerek bejáratának szlogenjét: - "A munka szabaddá tesz" - idézte föl. Valósággal émelyítő az az írás, amely - mint eredeti szocialista vívmányról - a csepeli gyorsvasút száguldásáról lelkendezik. (1951. május 13.) "Az alkotó munkáskéz" ilyesfajta emlegetése egy szocialista "übermensch" torzképével fenyegeti az olvasókat.

A posztkommunisták több, számukra jelentős történelmi dátumra, eseményre hívják föl a figyelmet. A magunk részéről erre a vérrel, könnyel telített esztendőre s korszakra emlékeztetjük mindazokat, akik a hibákat, mulasztásokat csak a nemzeti-keresztény oldalon keresik.

Szeghalmi Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu