Uj Ember

2001.05.13
LVII. évf. 19. (2754.)

Nepomuki Szent János
(ünnepe: május 16.)

(fotó: Bugnyár)

Főoldal
Címlap
Szent Pál nyomában
A Szentatya zarándoklata
A csoda az emberben van, ahogyan küszködik
Mindszenty-zarándoklat Esztergomba
A jó pásztorra várva...
Imanap a felvidéki Komáromban
Tovatűnő évek
Lelkiség
Valóban "új" parancs
Párnája könyv vagy kődarab
A himnusz helye a zsolozsmában
Életige 2001. május
A hét liturgiája
C év
Katolikus szemmel
Az éltető kapcsolat
(Gondolatok László Lajos: „Dismas alászáll a poklokra" című könyvéhez)
Jelenpor
László Lajos: Dismas alászáll a poklokra
Sűrített teljesség
Lapszél
Pillanatkép
Élő egyház
Ezer év - ezer ministráns
Az esztergomi érsekség millenniuma
Regionális Ifjúsági Találkozó Pannonhalmán
A római magyar közösség hírei
Egy élet a munkásifjúságért Ikvay László atya emlékére László atya egy szűkös odúban ünnepelte pappá szentelésének 25.
Ikvay László atya emlékére László atya egy szűkös odúban ünnepelte pappá szentelésének 25. évfordulóját 1962-ben. Ekkor
Élő egyház
Gizellától a vasfüggöny lebontásáig
Bajor-magyar kiállítás Passauban
Gál István emlékezete
Fórum
"Ezeréves állam polgárai vagyunk"
Beszélgetés Rockenbauer Zoltán kulturális miniszterrel
Nagymarosi levél - részletek
A találkozó május 26-án, szombaton reggel 9-kor kezdődik
Konkoly vagy búza?
Neveléssel a boldogabb családokért
A nyáj
Székesfehérvári Egyházmegye
Hitélet a nagyváros szomszédságában
Perbál
Ifjúság
Gondola
Fontos a szabad játék
Ötéves a Szent Család Óvoda
A Dunántúl költője
Rejtvény
Tizennégy és tizennyolc év közöttieknek
Kultúra
Szent Márton városában
A Szentatya levele lengyel művészekhez
A szülőfalum
Aktarab
Fórum
Rejtvény
Az alábbi szavak és betűcsoportok öt kivételével elhelyezhetők az ábrában. A kimaradt öt szóból az alábbi történet befe
A feloldozás
A LÉLEK SZÓTÁRA
Mozaik
A magyar életrevalóság jele
Templom alapkövét helyezték el Hernádkakon
A hétalvó
Az aranymise napja

 

László Lajos: Dismas alászáll a poklokra

Hic et nunc - Itt és most. Ez az a pillanat, ez a perc, amiért érdemes élni. Ezt vallja az ember, aki hisz a földi élet folytatásában, s ezt tartja alaptörvényének a hiteles újságíró. László Lajos Dismas alászáll a poklokra című regényének első fejezete és a könyv utolsó fejezete ugyanezen szavakkal kezdődik. Jelezve, hogy sorsdöntő eseményről, történésről van szó ebben a könyvben, akárcsak az életben: a kezdet és a befejezés döntő pillanatáról.

Ez a pillanat adta Dismasnak, a jobb latornak az üdvözülés lehetőségét, s ez a pillanat megadatott a regény főszereplőjének, Aeneas Loisnak is halálos ágyán, mikor a lét és az öröklét mezsgyéjén átfutott rajta élete. Benne az a küzdelem, ami a XX. század gondolkodó emberének kijutott, ha volt tartása, s bármely fokú erkölcsi érzékenysége.

László Lajos főhőse az ember, aki nem hős, de benne él az Örök Fény vonzásában, bár kerüli is, mert gyávaságai, megalkuvásai miatt háborog a lelkiismerete. Aeneas Lois, akaratán kívül, önmagát apja akaratának áldozva, ikerbátyját, Luist (akire megszólalásig hasonlít) helyettesítve jut el abba a médiabirodalomba, ahol szinte naponként került borotvaélre. Ahol a szellemi küzdelemben énje szinte megkettőződött, hol saját maga a Don Quijote-i alkatával, hol bátyja erőszakos gátlástalanságával került előtérbe.

Évtizedekig tartott a lélekölő küzdelem, amiből adott szava és féltett becsülete miatt nem volt menekvése. Ebben a felfokozott érzelmi állapotban tudatalattija került előtérbe, napjai és főleg éjszakái őrlődésekkel, vajúdásokkal teltek. E súlyos percekben, órákban a Megváltó kereszthalál előtti kínzatásának, vajúdásának a fájdalmait érezte, benne a szégyennel, hogy méltatlansága ekkora merészségre vitte. Egyetlen "menedéke", bájos felesége korai halálával megszűnik, családja távoli vidékekre költözik. Ő marad, és megkezdi utolsó vándorlását. S a pokol legfélelmetesebb bugyrait is meg kell tapasztalnia. Végső menedékét abban a transzcendens világban találja meg, amibe addig is menekült válságaiban.

Aeneas Lois akár szimbóluma lehetne a XX. század még értékeket őrző emberének. Küzd, akárcsak Hemingway Santiagója, vívódik a dosztojevszkiji mélységek sötétségében és magasságok fényében. S az utolsó pillanatban "a fa, ahova dől, ott marad": megkapja az Üdvözítő keresztje mellett lehanyatló Dismasnak, a jobb latornak adott kegyelmet.

A zsidó-keresztény filozófia, az evangéliumi szenvedéstörténet fel-felbukkanó parafrázisa így lesz szerves része a tegnap nyers valóságának. Költészet, finom irónia (önirónia), a groteszk és a helyenként felcsillanó humor adja a polifonikus regénykompozíció báját, fényét.

A Dismas alászáll a poklokra szerzőnk tizennyolcadik könyve, a Korjellemző magyar próza sorozatában jelent meg. (Babits Kiadó, Szekszárd ).

Hetényi Varga Károly

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu