Egy élet a munkásifjúságért

Ikvay László atya emlékére

László atya egy szűkös odúban ünnepelte pappá szentelésének 25. évfordulóját 1962-ben. Ekkor már másodszor került börtönbe, és közben megjárta az ország jó néhány fegyintézetét. A vád illegális szervezkedés volt.

Titokban sikerült egy kevés bort és ostyát becsempészni a börtönbe. A beépített lehallgatók azonban jól működtek, s egy motozásnál ráleltek arra a parányi oltáriszentségre, amelyet egy kis tasakba rejtve őrizgettek. A napi kenyérfejadagjukba az ujjukkal lyukat fúrtak és oda rejtették a szentséget, nehogy megtalálják. Sajnos lebuktak. A röhögő ÁVH-sok a szemük láttára dobták az oltáriszentséget a moslékba.

Ikvay László atya csaknem nyolc esztendőt töltött börtönben. Embertelen körülmények között szenvedett, darócban, ócska bakancsban, szemét élelmezésben, hidegben, fagyban, gyakori zaklatások közepette.

Hat nyelven beszélő, kitűnő tollú, remek szónok, kiváló teológus és filozófus volt, aki élete hivatásának a munkásfiatalok közötti pasztorációt tartotta. Szentelése után, kétesztendős káplánkodás után Budapestre került, és országos főtitkára lett a Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesületének.

A munkásifjú-mozgalom számos csoportja neki köszönhette létrejöttét. Csak Budapesten több mint hatvan csoport működött, és a többezres tagság országos apostoli tevékenységet folytatott.

Amikor elérkeztek a legsötétebb napok, 1944 őszén, a saját élete kockáztatásával rejtegetett, mentett embereket az egyesület központi házának pincéjében. Harminchét emberi életért, zsidókért, kommunistákért, katonaszökevényekért vitte vásárra naponta a bőrét.

Később, 1952. augusztus végén váratlanul Szécsénybe helyezték, és néhány nap múlva, egy éjjel onnan rabolta el őt az ÁVH.

1961-ben ismét letartóztatták, és újabb esztendőkre ítélték. Nyolc évvel később svájci emigrációban élő nagybátyja kérésére kiengedték az országból.

1976. május 19-én - az átélt szörnyűségektől megtörten - betegen, orvosa utasítására a szokásos sétáját végezte. Elcsigázva poroszkált hazafelé a weinfeldeni szőlődombok lejtőjén. Gondolataiban elmerülve érkezett a városba, és nem vette észre, hogy a járda mellett dolgozó vízszerelő munkások ráköszönnek: Grüss Gott Vater! - A köszöntésre László atya felkapta a fejét, visszafordult, és amikor meglátta a gödörből őt köszöntő munkásokat, elmosolyodott. Felemelte a karját és visszaintett nekik. Ebben a pillanatban érte a halál. A munkásifjúságnak szentelt papi élet e szép szimbólummal zárult. Élete utolsó mozdulatával is azokat köszöntötte, akikért odaadta az életét.

Hollai Ferenc

A KIOE

tagjai és tanoncotthonainak lakói május 19-én, szombaton 17 órakor szentmisében emlékeznek a magyar munkásifjúság apostolára, Ikvay László atyára, halálának 25. évfordulóján. Mindenkit szeretettel várnak a Budapest XI. ker., Gát u. 6. sz. alatt, a KIOE egykori központi házának templomában.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu