Umberto Saba (1883-1957)

A nyáj

Ó, nyáj, a poros külvároson által
kedves szagoddal, az esti homályban

amint vonulsz - s még mennyi út van hátra,
autók sürgése, villamos-zaj, lárma

között, hol vége nincs a rohanásnak -
belőled biztonság és erő árad.

Ó, nyáj, szeretlek ifjúságom óta,
s ez érzést szívem mindmáig megóvta,

sokszor vágyom térdre hullni előtted,
s nem tudom mi, tán épp gyapjú-szőröd

bennem a szent, a tisztes-ősi, régi,
nagy látomások emlékét idézi.

Egy botló léptű vén vezérel téged,
mint Isten árva, sivatagi népet.

(Rózsa Zoltán fordítása)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:ujember@drotposta.hu
Webmester: bujbal@storage.hu